Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)

2. Szöveges folklór

304

Szöveges folklór- Vannak ringó bölcsők, akik elaltassák,

Vannak jó asszonyok,

Akik megszoptassák.

Aj, avval megfogták,

Nyakát ketté vágák,

Tűzzel megégették,

Tűzzel megégették,

A szép fehér hamvát Mész közé keverték,

Magas Déva várát Avval fölépíték.

Elindula haza Tizenkét kőműves,

A tizenharmadik Kelemen kőműves.- Apám, édesapám,

Hol van édesanyám?- Elmaradt messzire, hazajön estére.

Este es eljőve,

Mégsem jőve haza,

Este es eljőve,

Mégsem jőve haza.- Átkozott legyen hát Magas Déva vára,

Még a nap se süssön Fényesen ma rája!

Elvesztettem érte Kedves felesígem,

Árván maradt immár A kedves gyermekem.

(Vári Fábián 1992, 31-32)

Rögtön meg is fogták és vérit vetették, Gyönge teste csontját kőfal közi tették. A gyönge csontjait kőfal közi tették,

Az ő piros vérit mész közi keverték.

Avval állíták meg magos Dévavárát,

Csak így nyerhették meg annak drága árát. Kőmíves Kelemen mikor haza mene,

Az ő kicsi fia jőve vele szembe.

„Isten hozott haza, kedves édesapám,

Hol maradt, hol maradt, az én édesanyám?"

„Megjő kicsi fiam, hazajő estére, ha nem jő estére, hazajő reggelre. ’

„Istenem, Istenem, este is eljőve,

Méges édesanyám még haza nem jőve.

Apám, édesapám, mondja meg igazán,

Hol van hát, hol van hát, az én édesanyám?"

Az ő édesapja neki így felele:

„Hadd el fiam, hadd el, hazajő reggelre."

„Istenem, Istenem, reggel is eljőve,

S az én édesanyám haza mégse jőve. "

„Apám, édesapám, mondja meg igazán,

Hol van hát, hol van hát, az én édesanyám?"

„Menj el fiam, menj el, magas Dévavárra,

Ott van édesanyád kőfalba bérakva. "

Elindula sírva az ő kicsi fia,

Elindula sírva magos Dévavárra.

Háromszor kiátta magos Dévavárán:

„Anyám, édesanyám, szólj bár egyet hozzám!"

„Nem szólhatok fiam, mert a kőfal szorít,

Erős kövek közé vagyok bérakva itt!"

Szive meghasada, a föld is alatta S az ő kicsi fia oda beléhulla.

________________________(A mi dalaink 1939,121-123)

A Vári Fábián László által közreadott viski változatról pontosan kiderítette a gyűjtő, hogy azt az adatközlő, Sári József (sz. 1921) asztalosmester - saját bevallása szerint - egy veszprémi népfőiskolás diáktársától, a bibarcfalvi (Háromszék) Jakab Zoltántól tanulta 1942-ben, s korabeli, jegyzetfüzetbe másolt változata is fennmaradt. Vári Fábián László megjegyzi, a viski és a zoborvidéki variánsok közti „hasonlatosság oly erős, hogy a változatok közös forrásból való származására kell gondolnunk" (Vári Fábián 1992, 16). Vári Fábián László adatközlője rosszul emlékezhetett, hiszen egyértelmű, hogy ez a szöveg szinte betűre azonos a Kerényi György által közölttel, tehát a közös forrás csakis a Kerényi-közlemény lehet (esetleg a bibarcfalvi Jakab Zoltán is innen tanulta).