Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
2. Szöveges folklór
Hol ringtak a bölcsők?297 is sikerült felderítenie: „a legöregebbek gyermekkorában egy könyv49, később Részeg tanító [nem tehetek róla, úgy tűnik, valóban így hívták. L. J. megj.], végül Bereczky tanárnő iskolai munkája” (Faragó 1995, 267). Egyszóval: a napnál is világosabb, hogy a ballada az almásmálomi szájhagyományban nem több száz éves tradíció lenyomata, hanem egy kézzelfogható, 20. századi megtanulás eredménye. Faragó a zsérei változat fölbukkanásával kapcsolatban, Ráduly János nyomán az idénymunkások közvetítő szerepére utal: Nem állítom, hogy Kőmíves Kelemenné balladája épp Kibédről került volna Zsérére, de ha a fenti körülményeken kívül [idénymunkások szerepe. L. J. megj.] a szöveg hasonlóságát is figyelembe vesszük, „akkor- Vargyas szavait ismételve - nyilvánvaló, hogy egyik a másikból keletkezett”. Mégpedig csakis a zsérei keletkezhetett a székelyből, nem a székely a zséreiből. (Faragó 1995, 267) Ahogy fentebb már kifejtettem, ezt magam is így látom. Viszont nem érdektelen megvizsgálni további lehetőségeket: írott, nyomtatott forrás, helyi tanító, pap stb. szerepe. Ág Tibor kizárja a kántortanító szerepét a ballada terjesztésében: „Kérdezősködésünk nyomán kiderült, hogy a kántortanítótól nem származhat a terjesztés, mert az nem volt híve a népdaloknak. A szöveg tehát szájhagyomány útján került Zsérére és Alsóbodokra” (Ág 2001, 85). Az adatot akceptálni kell, noha kérdés: egy kántortanító, illetve pedagógus működött-e a 20. század első évtizedeiben (de még akár később is!) mind Zsérén, mind Alsóbodokon, sőt az újabb kutatási eredmény fényében Pogrányban is? Nyilván nem, tehát egyelőre elméleti szinten, mégsem lehet teljesen kizárni egy helyi tanító szerepét a ballada fölbukkanásában. Annál is inkább, mert a Faragó József által is megfogalmazott probléma, tudniillik, a zoborvidéki változatok szembeötlő hasonlósága a székelyföldi variánsokkal valamilyen magyarázatra szorul. Nos, ha nem is közvetlenül a Székelyföldről jön az impulzus (ahogy azt Faragó József egy fentebb idézett gondolatmenetében kifejti), valóban szinte bizonyosra vehető, hogy valamilyen közvetítő médium segítségével mégis onnan kellett, hogy idejussanak. Az is lehet, sőt szinte biztos, hogy nem egy forrás keresendő, hanem akár több, s azokból kontaminálódtak, már a helyi (rövid) szájhagyományozódás során a zoborvidéki változatok. Ezzel magyarázható, hogy egy adott zoborvidéki variánsban teljes strófákat találunk, amelyek szinte betűhíven megegyeznek valamelyik forrás szövegével, csakhogy nem az egésszel! Egy másik strófa viszont egy másik forráshoz vezet el bennünket. Most ezeket a lehetséges forrásokat nézzük! Mielőtt még a külső kapcsolódási pontokat keresnénk, nézzük egymás mellett a ballada Földes Ilona által 1939/40-ben, 1942-ben, majd 1960-ban előadott töredékeit, illetve az azokhoz kapcsolódó passzusokat: 49 Az sajnos nem derül ki, hogy konkrétan milyen könyvről van szó.
