Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
2. Szöveges folklór
292 Szöveges folklór ban a Görög Ilona szintén felbukkanó és kétségtelenül hiteles változatai (MF 3829 Manga, valamint Zagiba, 71) más megvilágításba helyezték a kérdést. Közelebbről megvizsgálva kiderült, hogy a Kodály-dallam más szöveg-kezdethez kapcsolódik; a zsérei szövegkezdet megvan ugyan más változatban, de nem így szóról szóra. Mindez valószínűvé teszi a feljegyzés hitelességét. (Vargyas 1959, 6) Nyilván a fentiekből, tehát Zagiba feljegyzése hitelességének44 feltételezéséből kiindulva biztatta hát Ág Tibort arra a bizonyos, fentebb már említett, 1960-ban megkezdett kutatásra. Aki ennek során meg is találta Zsérén Földesi Ilonát, aki meglepő módon azt a balladát, amire 1942-ben csak rendkívül töredékesen emlékezett, 18 év elteltével szinte teljes épségében elő tudta adni45. Földesi Ilona, saját bevallása szerint „a balladát édesanyjától tanulta és 1934 előtt még sokkal jobban tudta, mint most” (Ág 1961a, 72). Miért épp 1934 előtt...? Talán mert még az iskolában tanulta? Vagy a gyűjtő direkt erre az évszámra kérdezett rá, mivel tudta, hogy 1934-ben jelent meg Kerényi Györgynek egy népszerű, alább még részletesebben is tárgyalandó dalgyűjteménye, amiben a Kőműves Kelemenné balladájának egy nagyon hasonló variánsa található? De várható-e egy adatközlőtől, hogy ilyen kérdésre hiteles választ adjon? Hogy pontosan huszonhat évvel korábban tudta-e, s ha igen, mennyire? Nos, akárhogy is van, az Arany által 1940-ben lejegyzett töredék nem ezt látszik bizonyítani. Még a Zagiba-lejegyzéshez képest is (amit persze nem ismerünk, lehet, hogy az az állítólagos négy strófa sem volt teljesebb), szóval még a néhány évvel korábbi lejegyzéshez képest is romlottabb szöveggel van dolgunk. Akár azt is feltételezhetnénk, mintha Arany „tanította” volna meg Földes Ilonát erre a balladára, de erre nincs bizonyítékunk. Az is elképzelhető, hogy egyszerűen Arany érdeklődése keltette fel az énekes érdeklődését a ballada iránt, s a korábban tanult szöveget ismét megtanulta. De honnan? Mindenesetre a két évtizeddel későbbi zsérei terepmunka alapján Ág Tibor megjegyzi, hogy „az idősebb zsérei asszonyok egybehangzó véleménye szerint a balladát Földesi Ferencné [Földes Ilona] édesanyjától is sokszor hallották” (Ág-Sima 1979, 401). Itt persze felvetődik egy további kérdés is: ha Földesi Ilona édesanyja ezt a balladát annyira jól tudta, hogyan lehetséges, hogy a faluban akkoriban sokszor megforduló Arany vagy Zagiba, illetve az 44 A feljegyzés hitelessége alatt rendesen azt értenénk, hogy a gyűjtő körültekintően eljárva, a gyűjtési körülményeket is bemutatva, pontosan rögzíti az adatközlője által elmondottakat. Vargyas nyilván nem erre, hanem arra gondolhatott, amikor a hitelességet emlegeti, hogy évszázados helyi szájhagyomány részeként, s nem utólag, valamilyen nyomtatott szövegből megtanult variánssal van dolgunk. 45 Első közlés: Ág 1961a. Ág Tibor ugyanezt a változatot egyébként közreadta a budapesti Néprajzi Közlésekben is (Ág 1961b, 90-92). Ezt követően több gyűjteményes kötetben is napvilágot látott. A teljesség igénye nélkül: Ortutay-Kríza 1968, 121-123; Vargyas 1976, II: 13-14; Ág-Sima 1979, 13-14; Kosa 1979, 467-468; Ortutay 1985, 35-36; Ág 2001, 87-92. Megjegyzem, hogy a felsorolt közlések között gyakorlatilag nincs két teljesen megegyező textus, így a közreadóknak „köszönhetően" végső soron további variánsok keletkeztek.
