Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
2. Szöveges folklór
256 Szöveges folklór 5b* A falu mellett vót egy erdőféle, aztán akkora fák voltak ottand, ahogyan beszélgették az öregebbek, elődjeim, hogy egy ezred katonája [ti. Mátyás kirláynak. L. J. megj.j egy fa alatt meg tudott a hűssön ebédelni. És elment a Mátyás király innen, visszavonult a várába és a parasztok kivágták a fát persze, mer nagyon sok katona bejárt a faluba az asszonyokhoz. A parasztasszonyokhoz. És emiatt a parasztok megdühödtek, és kivágták a fát, hogy többet ne járjanak a katonák ide. És megátkozta a falut Mátyás király, hogy soha ne legyen köztük békesség. De ez igaz is! Azóta sincs itt, nincsen megértés a faluban. És azért nincsen semmi, kultúrház se, mernem tudnak megegyezni... Bartalos István (sz. 1939), Mad gy. L. J. 1988 5c A Mátyás királyt, azt hallottam, hogy itt járt szomszéd faluba, Madba. Hogy ott valamellik fába belevágta a bicskáját. Valami pirosnyelű bicska vót. És a Madot, Mad községet úgy... hát: csúfolják, hogy „madi bicska”, „piros nyelű madi bicska”. De hogy aztot Mátyás király dobta bele abba a fűzfába. No hát ilyeneket hallottam...2R Kosár Lajos (sz. 1900), Alistál gy. L. J. 1983 5d* Itt vót valahol az a mocsaras rész, ahova a vadat üldözték, olyan kisebb fák voltak, erdőrész, ahol letelepedhettek, és ott akartak reggelizni vagy ebédelni vagy uzsonnázni. Belevágták a bicskákot a fába, és ügyi azon szaladt egy vad. Üldözőbe vették, és többet nem találtak oda vissza, ahová belevágták a bicskát a fába. És aztán így ott maradt. Mentek a parasztok az erdőbe, megtalálták a bicskát, hogy az má biztos érett fa, mert megértek a bicsakok. Egyik piros volt, a másik meg zöld. Hát, ennyit tudok a madi bicsakról. Bartalos István (sz. 1939), Mad gy. L. J. 1988 6. No, most ment a határba is a Mátyás király. Hát az egyik ember, olyan idősebb ember szántott. Nos, kérdte vóna Mátyás király tőle, hogy:- Hát, messze-e még a messze?- Hát - azt mondta a paraszt -, má bizony csak az ökör szarváig. Má a látása miatt... Há megfelelt a paraszt neki, mer hát ő má csak az ökör szarváig látott el.- Hát...(hogy...mit is kérdett? Ja, hogy:) hány még a harminckettő?- Hát - a paraszt azt mondja - má bizony csak tizenkettő. Akkor a fogait kérdte. No, hát ilyen beszédeket meghallottam a régiektű, vagyis olvastam is róla. Kosár Lajos (sz. 1900) Alistál gy. L. J., 1983 28 28 E töredékes falucsúfoló monda teljesebb változatát lásd: Németh Márta: A madi bicska. Hét 1983/23, 22. p.
