Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
2. Szöveges folklór
Magyar Mátyás-mondák Szlovákiából 253 1c Mátyás király az olyan népszerű vét. Úgyhogy meg akarta ösmerni a falukban, hogy milyen, mi a helyzet. Mer ügyi akkor vótak a hajdúk. Ezek vigyáztak a népre, hogy dolgozzon és amellik nem akart dolgozni, azt ütötték, vagy szóval föl vótak hatalmazva ilyenre. No most akkor a Mátyás király ilyen paraszt ruhába ötözött és járta a faluakt. Hát valahun, hogy mellik faluba vöt, azt má nem tudom ..., hogy valamellik faluba hordták a munkások a fát. De a hajdúk, azok meg vigyáztak rá, hogy ki hogyan dogozik. Hát a Mátyás király is hordta a fát, ilyen paraszt ruhába e, de hát ötét is hajszoltál. Ő akarattal úgy csinát, hogy talán hanyagon dógozott vóna. Hát, megütlegelték itet. És ráírta egy pár hasáb fára, hogy „Mátyás király”. Nos, így aztán rágyőttek, hogy a Mátyás járt a faluban. A nípet, azt a munkásnipet vídte, vagyis akarta tudni, hogy hogyan viselkednek a felsőbbsígek. Kosár Lajos (sz. 1900), Alistál gy. L. J., 1983 2a Én is má hetvenhárom éves vagyok, de én is a nagyszülőktől hallottam és a szüleimtől. És másoktól, öregektől. Saját magam, amiről akarok említést tenni, az a bizonyos szőllő. Áztat ösmerem ma is, és még az a szőlő életben van, ahol Mátyás király járt valamikor, de azt nem tudom hogy hányát írtak akkor, amikor itt járt. Talán nem is tudták még az öregek se mondani előttem. Az őseim. De az a helyiség itt Gömör vármegyében, Sajógömör területén van. Egész biztos, hogy uraságé lehetett, mer másé nem lehetett, csak uraságé. Az egy hegyódalba van. Mer a régi emberek hegyódaba szerettéka szőlőt űtetnyi régen, ha csak egy mód vót rája, vagy vót olyan terület. Mert a hegyódalba sokkal jobb szőlő termett mint a lapos területen, a síkságon. Hát ezen a sajógömöri szőllős terülleten megjelent Mátyás király, aki Magyarország királya volt régen. Én azt sem tudom hányat írtak akkor, amikor király volt, mert alán ezt se hallottam az őseimtől. Nem tudok róla. De ott járt Sajógömörön, ebbe a szőllőbe. És mulató is van ottan a szőllőbe, nyári mulató, és abba ott ősszegyűtek az urak és kezdtek mulatnyi, borozni. Természetesen nyár vót, meleg vót, amikor a szőllőkapálás ideje van. Hát addig mulattak az urak hűvösön. És amikor má jól felsütött a nap, meleg vót, Mátyás király fölkérte a társait, az urakat:- No, elég volt a mulatásbó, kedves urak, most má elgyönnek azok ide a helyünkre mulatni, akik idáig kapálták a szőllőt. Ás menni kellett minden úrnak Mátyás királlyal kapálni a szőllőt, és Mátyás király elküldte a mulatóba a munkásokat, akik eddig az ideig kapáltaka reggeltől.- Régen a hegyódalba a kapállás úgy történt, hogy fejjel lefelé haladtak, nem lentről fölfele. Talán ez valaki előtt, vagy a maiak előtt viccnek történik, de ez nagyonis megvót akkor alkotva, ez a kapálás, hogy a szőllőtőke - ha mindig befelé húzzák a fődet, mindig kifele haladnaka kapállással a hegynek - akkor 3-4-5 év múlva fél méteres magasok a tőkék. Akkora fölső gyökerek kiszáradnak és a tőke hamarosan elszárad, a vesszők sokkal alacsonyabbak lesznek egy-egy nyáron, és a termés sokkal kevesebb, és cukortartalmilag sokkal kisebb százalékú lesz. Úgyhogy ezzel a kapálásokkal el lehetett rontani négy tábla szőllőt, hegyoldalba; úgyhogy terméketlenné váltak és kiszáradtak, hanem, ha hegyrő köllött lefele haladni és a kapával (a szőllőkbe nagy kapa kellett, nem olyan mint a kukorica vagy krumplikapállásho) a földet mindig kifele húzni, mindig kifele rakni a szőllő tövéhő hogy az be legyen fődéivé. De bizony nem soká húzhatták az urak kifele a fődet, mer mindenki kifáradt, olyan meleg vót, izzadt, meg nem bírt, kidőlöngőzött, ki erre, ki arra. Mátyás maradt csak magába a kapával,
