Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
2. Szöveges folklór
2. 26. Magyar Mátyás-mondák Szlovákiából A magyar történeti népmondák (valamint tréfák, anekdoták, mesék) körében igen előkelő hely illeti meg a Hunyadi Mátyásról, a 15. századi jelentős reneszánsz uralkodónkról szóló történetek csoportját. Érdekes módon azonban nincsenek ezek egyenletesen elterjedve a magyarságon belül: a legsűrűbben a nyelvterület északi és déli részén fordulnak elő. Az alábbiakban a szlovákiai magyarság körében végzett egyéb gyűjtéseim melléktermékeként felgyülemlett Mátyás-történeteket adom közre24. Az itt olvasható anyagból kétségtelenül a gömöri Felsővályról származó gazdagabb, de ez inkább a gyűjtés esetlegességeivel magyarázható. A Kisalföld északi részén (tehát nagyjából az Ipoly-torkolattól, illetve a Garam-völgytől nyugatra elterülő síkság, a Csallóközt is beleértve) legalább ennyire élénk a Mátyás-hagyomány (bizonyítják ezt a különféle földrajzi nevek és a hozzájuk fűződő magyarázó történetek). A mondákat folyamatos sorszámozással, a variánsokat egy sorszámon belül elkülönítve adom közre25. 1a Mátyás király nagyon szerette a népet és kereste az igazságot, úgyhogy az urak falun (természetesen csak falun történt legjobban, ami a szegény ember ellen irányult), a dógosabb vagy gazdagabb a szegény embert bizony elnyomta. Tehát Mátyás király mint igazságos király, ő nagyon sokszor felőtözött koldus ruhába, rossz ruhába. Rossz lábbeli, rossz, lyukas kalap, szőrösen, borotválatlan, nagy botot vett a kezébe (nem görbebotot, hanem olyan furkós, falusi botot, mi a koldusoknak illő a kezébe) és úgy indult el faluzni, aztán kért egy kis alamizsnát, de már aztat nem tudom, nem emlékszek vissza, hogy hol, melyik községben talált olyan emberre, akit Mátyás megtorolt később. Nem tudom, melyik község vöt. Mátyás királynak adtak alamizsnát, de csak akkor, amikor egy nagy csomó méterfát berakott a színbe. Azt mondta a bíró (mer a bíró vót az, ahová Mátyás király bement alamizsnát kérni), s a bíró azt mondta, hogy „adok alamizsnát, csak rakd be azt a fáta színbe hamarébb, mert akkor kapói alamizsnát”. Mátyás király szomorúan berakta a fát a színbe, de hát ez neki elég nehezére esett. A bíró nem vót ott, se más ember, aki ellenőrizte volna, hogy dogozik, de Mátyás király hűségesen dolgozott és közbe elővette ceruzáját és a favégekre ráírta: „Itt járt Mátyás 24 A most publikálásra kerülő történetek egy része (2a, 2b, 3a) már egyszer megjelent ugyan, de a teljesség kedvéért nem lesz haszontalan újraközlésük (vö. Liszka 1982). A szlovákiai, elsősorban gömöri magyarság körében gyűjtött Mátyás-történetekhez lásd: Ujváry Zoltán: Mondák Mátyás királyról. In Ujváry 1975, 168-185; Ujváry 1981. 25 A gyűjtések zöme magnetofonnal történt. Ebben az esetben igyekeztem a legjellemzőbb nyelvjárási sajátosságokat is jelölni. Néhány történet (3b, 8,9) közlésre való átengedést Himmler Györgynek köszönhetem. Ezekben az esetekben viszont a nyelvjárási sajátosságok jelölésére nem volt módom.
