Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
2. Szöveges folklór
Tündérrózsa. Csallóközi mondák és anekdoták 249 A bálna hasában Egyszer kimentem csónakázni az óceánra. Nem vettem észre, hogy egy bálna jön felém. Kinyitotta a száját, és a víz besodrott. A bálna szájában nagyon sötét volt és büdös. Szerencsére a zsebemben volt a zseblámpa. Nagyon sok döglött hal volt. A csónakom darabokra tört. Egyszer a bálna nagyot tüsszentett és engem is kitüsszentett. Az anyukám már régóta keresett. Hazavitt az anyukám. Otthon elmeséltem, hogy mi volt a bálna hasában. Most újraolvasva a szöveget nem értettem (nem emlékeztem rá), hogy honnan szedhette ez a harmadik elemista gyerek a Jónás-történetet. Aztán eszembe jutott, hogy nagyjából abban az időben valamelyik magyar nyelvű televíziós csatornán bibliai történetek animációs változatait sugározták. Nyilván szerepelt a sorozatban Jónás esete is a cethallal. Az elbeszélő interpretálásában azonban már mint megélt, „igaz történet” bukkan föl. Nos, elnagyoltan persze, de valahogy így viselkednek általában az itt-ott hallott, majd a szájhagyományba, népi szóbeliségbe került történetek is. Feljegyzésük nem tanulságok nélkül való, a szájhagyományozódás törvényszerűségeihez nyújthatnak fontos adalékokat. Attól viszont mindenkit óvnék, hogy ezeket a Szent Istvánról, a törökökről, Mátyás királyról, de akár Görgeyről szóló történeteket korabeli közvetlen hagyománynak tekintse! E publikáció nem lehet tere e szövegek eredetének, vagy legalábbis vélhető, feltételezhető eredetének, kacskaringós életútjának a feltárása, megrajzolása. Csupán szemléltetésként hadd utaljak egyik Mátyás-mondánkra, amely Királyfiakarcsa nevének eredetét magyarázza. Rendkívül töredékesen és vázlatosan a Mátyás király és a szép juhászné ismert történetét juttathatja ez eszünkbe, amely reneszánsz uralkodónkat szerelmi kalandok hőseként szerepelteti. Heltai Gáspár az 1575-ben, Kolozsvárott megjelent Krónika az magyarok dolgairól című munkájában még úgy beszél Mátyásról, mint aki ugyan „kedveli vata a szép assonyi-állati szömélyeket, de más embernek feleségét soha nem bántotta" (Heltai 1979, 375). Később azonban Mátyás személye körül lazult a reformáció korának szigorú erkölcsisége, s gáláns kalandok hőseként jelenik meg. Gondoljunk csak Vörösmarty Szép Ilonkájára, vagy Arany János Pázmány lovagjára, illetve a Tóth Béla, eredetileg a 19-20. század fordulóján hat kötetben megjelent, majd sok további kiadást, válogatást megért anekdotagyűjteményében szereplő szép juhászné történetre (Tóth B. 1986, 284-286). Zolnai Béla kutatásai alapján tudjuk, hogy „Mátyás királynak ehhez a kalandjához a magyar népnek semmi köze sincsen. Egy francia olasz frivol novellatémát fűzött egy XIX. századi magyar novellaíró [Tóth Béla. L. J. megj.] Mátyás királyhoz, akinek ’szerelmi kalandjai’ azonban a magyar klasszikus költők műveiben nemesebb formát öltöttek” (Zolnai 1921, 137). A történet, illetve Mátyás király mint szerelmi hős, később (?) megjelent a szájhagyományban. Ne mechanikus átvételre gondoljunk persze, hanem rendkívül összetett kapcsolatrendszerre. A lényeg mégis az: Mátyás király gáláns kalandjai nagy bizonyossággal eredendően nem magyar népi lelemények, s még csak nem is a történeti valóságot tükrözik vissza. Visszatérve a folklórgyűjtés jövőbeni feladataira, rendkívül elhanyagolt területe a kutatásnak a modern szóbeliség, a modern mondák, anekdoták, „igaz történetek”
