Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
2. Szöveges folklór
246 Szöveges folklór A Csallóközt leíró régebbi és újabb geográfiai-statisztikai, valamint népismereti munkák sohasem feledkeznek el megemlékezni arról, mennyire kedvelte Mátyás király ezt az Aranykertnek is nevezett, természeti kincsekben, halban-vadban bővelkedő tájegységet. Nincs itt arra tér, hogy sorra vegyem az ilyen jellegű utalásokat, megfogalmazásokat, így legyen most elég - mintegy illusztráció gyanánt - mindössze két jellemző, a gyűjteményben is szereplő viszonylag korai munkára hivatkozni (Péczeli 1790, 157; Kubinyi-Vahot 1853, II: 127). Ezek és a hozzájuk hasonló megfogalmazások nyilvánvaló, hogy a helyi néphagyományból is táplálkoztak, miközben egymásból is meríthettek és - elsősorban a falusi értelmiségen keresztül - a parasztság történelmi tudatára, ismereteire is visszahatottak. Most a Csallóközre és részben a vele szomszédos területekre összpontosítva tekintem át a szóban forgó, az eddigi közlésekből kijegyzett, illetve saját gyűjtésű folklóranyagot. Célom nem az, hogy általában a Mátyás-történetek kisalföldi elterjedését kíséreljem meg feltérképezni. Ez eleve reménytelen (és sehová nem vezető!) vállalkozás volna, hiszen az iskolai oktatás, valamint az olvasmányélmények alapján néhány országszerte közismert Mátyás-történet (pl. Mátyás király és a kolozsvári bíró; Mátyás király vöröshagymán kapáltat stb.) ismétlődne szinte minden faluban (vö. Ujváry 1975, 168-185). Jelen esetben inkább arra teszek kísérletet, hogy azt a helyi, helyhez kötött (!) hagyományt tárjam fel, amely - egyébként szintén nem függetlenül az olvasmányélményektől és az iskolai oktatástól, ahogy arra a továbbiakban még többször is rámutatok - konkrétan ezekhez a tájakhoz kapcsolja Korvin Mátyás alakját. Kísérletem természetesen nem egy történelmi korszak helytörténeti vonatkozásainak hiteles rekonstrukciója kíván lenni, hanem a parasztságnak az érintett táji keretek közt maradt történelmi tudatát, történelemszemléletét kívánja érzékeltetni egy konkrét történelmi személyiségen keresztül. így aztán annak ellenére, hogy az anyaggyűjtés még tovább is folytatható lenne (sőt, természetesen folytatandó is!), úgy vélem, a rendelkezésünkre álló adatok elégségesek az általánosabb törvényszerűségek megrajzolásához. Az egész Kisalföld vadban, vadászó és halászó helyekben gazdag terület volt a múltban, így nem csoda, ha a tájegység népe Hunyadi Mátyás személyét is leginkább vadászatai révén kapcsolja e vidékhez. Péczeli József már idézett munkájában egy másik helyen így ír: „A Vág a’ Dunába szakad Komárom fellyül két mért-földdel Gútánál, a’ hol hajdan Mátyás Királynak halas-tója volt” (Péczeli 1790, 209). Ilyen és hasonló szellemben szólnak a táj és Hunyadi Mátyás kapcsolatáról a későbbi országleíró, népismertető munkák, amelyek aztán kétségtelenül visszahatottak e hagyomány erősödésére a vidék lakossága körében is. Egyébként olyannyira szorosnak vélik a király és a táj kapcsolatát még ma is, hogy a Mátyusföldön széliében elterjedt az a - történetileg egyébként nem igazolható - nézet, miszerint a tájegység Hunyadi Mátyásról kapta volna a nevét (Kosa 1980, 50). A térségben nagy kedvvel és sűrűn vadászgató, „múlató” uralkodó emlékét a sajátos népi eredetmagyarázatok szerint több helynév is őrzi (vö. Liszka 1990f). A csallóközi történeti mondahagyomány következő nagyobb csoportját a török korra vonatkozó történetek alkotják, majd a Rákóczi-féle szabadságharc, illetve a kuruc kor halvány emléke ragadható meg. Utóbbit az iskolai oktatás kezdetben nyil-