Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
2. Szöveges folklór
242 Szöveges folklór tartó nőalak...” (Takáts 1899, 240). Komáromnak viszonylag régóta vannak jeles történészei, akik régészeti leletek, történeti adatok, oklevelek alapján írták a város (és környéke) történetét. „A néphagyománnyal, meg a költői képzelődéssel”- ahogy Takáts a fenti idézetben elszólta magát - viszont nem foglalkoztak. Talán ezzel is magyarázható, hogy a városnak nincs negyvennyolcas mondahagyománya. Pontosabban: lejegyezve nincs, mert Klapka alakjának és a körülötte zajló eseményeknek egészen biztosan volt a szájhagyományban nyoma. Ma viszont már késő lenne ezt keresni... A 20. században sem javult a helyzet. Közvetlenül a második világháború előtt a somorjai Csiba Lajos volt az az érdeklődő kívülálló, aki egy sor, a kisváros közvetlen környezetéhez kapcsolódó helyi népmondát több-kevesebb hitelességgel lejegyzett. Javarészt kéziratban maradt gyűjtéseit (vagy azok egy részét?) később Presinszky Lajos adta közre (Csiba 1996). Ugyanebből az időből Khín Antaltól rendelkezünk néhány, úgy tűnik, meglehetősen szabadon kezelt mondalejegyzéssel, illetve a háború alatt itteni kutatásai során Fél Edit jegyzett föl néhány, a mai napig kéziratban lévő mesét, mondát. 1956-ban Ortutay Gyula végzett Szlovákiában, többek között a Csallóközben is folklórgyűjtéseket, bár az általa magnetofonra felvett anyag rejtélyes körülménye között azóta is lappang (?) valahol. Saját visszaemlékezése szerint ...az 1956-os csehszlovákiai gyűjtés [...] csallóközi, Nyitra-vidéki, Zobor környéki értékes anyag, büszke voltam rá - s akkor gyűjtöttem először magnóval, helyesebben »minifonnal«. A Rádióban voltak a magnótekercsek, át akartam játszani, s ott pusztultak a Rádió ostrománál. Igaz, Sima Ferenc barátom, a nyelvész adataim, feljegyzéseim alapján (ezek maradtak meg!) újra gyűjtötte kérésemre az anyag jó részét, magnóra ő is, a tanszék könyvtárosa, Winkler Zsuzsa gépírásba tette, szinte kiadásra készen - úgy fájt az eredeti gyűjtés elvesztése, hogy máig nem vettem kézbe, egyik szekrényemben várja a nyomdába adást... (Ortutay 1981, 130) Mondák, anekdoták ezt követően alkalomszerűen, más kutatások melléktermékeként kerültek feljegyzése a Csallóközben (pl. Bese Gabriella, Fehérváry Magda, Kosa László, Liszka József, Marczell Béla stb.). Kijelenthető tehát, hogy a Csallóköz prózai népköltészetét alig ismerjük, ilyen irányú módszeres gyűjtés a szigeten nem zajlott. Jelen összeállításunk azt igyekszik tehát visszatükrözni, amit ma a térség mondaanyagáról nagyjából, alapvetően a nyomtatott forrásokra támaszkodva tudni lehet. I. Gyűjteményünket lényegében két mondatípus jellemzi: a történeti mondák és a hiedelemmondák. Illetve egy harmadik típusként is kezelni szokott szövegtípus, az eredetmagyarázó mondák. Ez utóbbiak viszont kapcsolódhatnak a történeti mondákhoz (földrajzi vagy helynévmagyarázó történetek), illetve a hiedelemmondákhoz is (az egyes csillagok, csillagképek, bizonyos növények stb. eredetmagyarázata stb.). Külön kategóriát képezhetnek a különféle anekdoták, miközben ezek nagy
