Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
2. Szöveges folklór
226 Szöveges folklór 2. Katalinka, szállj el, jönnek a törökök, sós kútba tesznek, onnan is kivesznek, kerék alá tesznek, onnan is kivesznek. Ihol jönnek a törökök, Mindjárt agyonlőnek! Mivel az első szöveg egyértelműen arra utal, hogy a röptetőt amolyan tavaszváróként adták elő a gyerekek, s Ág Tibor, akinek most 70. születésnapját ünnepeljük, szintén tavasszal látta meg a napvilágot, az alábbiakban a sok-sok típust fölmutató katicabogár-röptetőink közül e típus magyar és nemzetközi párhuzamaiból kiindulva kísérlem meg a másik, ha lehet, még közismertebb típust értelmezni. És ezen iciripiciri, stílszerűen szólva: katicabogárnyi rekonstrukciós kísérlettel sok szeretettel köszönteni az ünnepeltet! Kezdjük tehát az első, rövidebb típussal! Első változatát tudomásom szerint még 1881-ben tették közzé: Katóka! Katóka! Menny fel az égbe! Mond meg az istennek: Eressze ki a meleget, Zárja bé a hideget! (Nagybánya; Tömlő 1881, 140) A típus e változatát szinte betűhíven újraközli, helymegjelölés nélkül, a Hasznos Mulattató című folyóirat 1891. évi egyik száma (19. évf. 35. sz., 142), s az azóta megjelent gyűjteményeknek is egyik legsűrűbben fölbukkanó variánsa. Az egész magyar nyelvterületen elterjedt, ám most csak néhány, a szlovákiai magyar tájakon lejegyzett változatot mutatok be: Katicabogárka, szállj fel az égbe, Mondd meg istenkének, Zárja el a hideget, Eresszen ki meleget. (Andód; Bakos 1953, 28) Katarinka, bugarinka, vidd el a hideget, hozd el a meleget! (Barslédec; Jókai Mária közöletlen gyűjtése) Katicabogárka, katicabogárka, Szállj el Budára, a kiskutya lyukába, Hozzá meleget,
