Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
1. Néphit, népszokás, népi vallásosság
198 Néphit, népszokás, népi vallásosság A Mátyás királlyá történő megválasztása körülményeivel foglalkozó magyar folklorisztikai szakirodalom a kizöldülő ostornyél motívumát inkább csak érinti, behatóbban nem foglalkozik vele, lévén mert más volt a célkitűzése (pl. Jung 2008, 110-121; Kriza 2007; Solt 1940; Tolnai 1911 stb.), vagy az adott, vizsgált terület folklóranyagában ez a motívum nem játszott meghatározó szerepet (Dávid 1971). Ami a szomszédnépek kapcsolódó, Mátyás királlyá választásához kötődő folklóranyagát illeti, arról meglehetősen jó áttekintésekkel rendelkezünk150, s megállapítható, hogy a vasasztalról történő evés, továbbá a kivirágzó ostornyél (vagy más élettelen bot), illetve az angyalok által hozott korona motívuma (igaz, különböző súllyal és intenzitással) megvan a kapcsolódó szláv népek anyagában. A most bennünket érdeklő kivirágzó ostornyél motívuma, úgy tűnik, inkább az északi területeken van jelen markánsabban. Csak illusztrációként hozok most egy kárpátaljai ruszin mondát, amelyben egyrészt az a figyelemre méltó (noha nem egyedi!), hogy a mesélő Mátyást ruszinnak tekinti (vö. Musketik 2009, 212), másrészt a kirügyező ösztöke motívuma együtt szerepel az inkább a balkáni térséggel határos területekre jellemzőnek tartott151 koronafeldobásos királyválasztás motívumával: Mátyás király, akiről akkor még senki nem tudta, hogy egyszer majd király lesz, Orechovicében egy Haiajda nevű ruszin gazdánál szolgált. Egyszer kimentek szántani. Az emberek épp akkor készültek királyt választani, és többen úgy gondolták, hogy majd őket választják meg. S ekkor azt mondja a fiú a gazdának: - Gazda, menjünk el a koronázásra. Erre a gazda leszúrta az ösztökét a földbe és azt mondta: - Ha ez az ösztöke, amíg körbeérjük a szántót kirügyezik, kiderül, hogy kettőnk közül lesz-e valaki király. Amikorra körbeérték a földet, az ösztöke bizony kirügyezett és ágacskát is hajtott. Elmentek hát a koronázásra, ahol épp a királyt választották. Földobták a koronát a levegőbe, s akinek a fejére esik, az lesz a király. És a korona annak a fiúnak a fejére esett. Az urak igen dühösek lettek. Ismét földobták a koronát, de megint csak rajta kötött ki. Nem akarták őt megkoronázni, hiszen oly kicsiny, koldusszegény és ruszin volt. Ekkor a fiú elszegődött egy kovácshoz, aki egyszer meglátott egy arany keresztet a fiú hátán és így szólt: - Nem te vagy az én szolgám, hanem én a tiéd. - És elkezdtek kézifegyvereket, bajonetteket, szablyákat készíteni. És ezután a városban ismét koronázás volt. A korona megint csak a fiúra esett, s így mégiscsak ő lett a királyi152 150 Nincs arra itt sem ok, sem tér, hogy a Mátyás-tradíció szinte beláthatatlan magyar és nemzetközi szakirodalmát áttekintsem, így csak Voigt Vilmos áttekintésére utalok, amelyben ugyan éppen a most szóban forgó motívumról nincs szó ugyan, ám a Mátyás-tradíció kutatásának viszonylagosan legfrissebb irodalmát hozza (Voigt 2012). 151 Jelen tanulmány jellege nem indokolja e probléma mélyebb vizsgálatát és tárgyalását, de az általam áttekintett anyag alapján úgy tűnik, hogy a ruszinoknál, illetve az északi magyar területen általában is megvan a koronafeldobásos királyválasztás motívuma (pl. Ferenczi 1963, 12). 152 Matiáš kráľ, vtedy ešte nik nevedel, že dakedy bude kráľom, slúžil na Orechovici u gazdu Halajdu, Rusnáka. Raz sa vybrali orať. Ľudia sa práve chystali zvoliť kráľa a korunovať ho. Nejeden si myslel, že sa stane kráľom. I vraví chlapčisko gazdovi: - Poďme, gazda, na korunováciu. Gazda zabodol otku do zeme a riekol: - Ak táto otka vypučí, kým obídeme pole, potom sa ukáže, či jeden z nás môže byť kráľom.Kým pole obišli, otka vypučala a vyhnala ratolesť, vybrali sa teda na korunovanie, kde už kráľa volili. Vyhadzovali korunu, aby lietala, a na koho sa znesie, ten bude kráľom. A koruna si sadá na toho chlapčiska. A páni sa hne-
