Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
1. Néphit, népszokás, népi vallásosság
,S botját ott lelte kivirulva...” Egy motívum határtalanságairól 195 dések megválaszolása a jövendő kutatási feladatai közé tartozik. Mint ahogy azt is érdemes lenne megvizsgálni, mely magyarok lakta területekről hiányzik ez a mondatľpus, s vajon miért? A továbbiakban inkább csak afféle illusztráció gyanánt mutatok be néhány változatot. A két első ismert lejegyzése az 1910-es évekből, Szeged környékéről, Földeákról és Egyházaskérről származik, és Kálmány Lajosnak köszönhető. A hosszú ideig kéziratban maradt gyűjtés149 egyrészt tartalmazza az angyalok által adományozott korona és a kizöldülő, kivirágzó ostornyél motívumát (Földeák: Kálmány 2015, 385), illetve az előbbi kettő, kiegészülve a vasasztalról való evés, valamint a korona keresztje elgörbülésének a motívumával (Egyházaskér: Kálmány 2015, 386). A többi ismert variáns jóval fiatalabb, zömükben a 20. század második felében kerültek lejegyzésre. Bosnyák István a híres kakasdi mesemondótól, Fábián Ágostonnétól jegyezte le 1986-ban a következő, a Czuczor-verssel zavarba ejtő szerkezeti és szóhasználati hasonlóságokat mutató történetet: Mátyás király anyjának a szolgája (hát Mátyás legényke vét még), kint szántott a határban. S Szilágyi Erzsébet, Mátyás király anyja Mátyástól küldött enni a szolgának. S kivitte az ennivalót, s a szolga csak úgy csúfságból, mert Mátyásnak nagy orra vót, mondta neki:- Hallod-e Mátyás, neked nagy orrod van, kiszagoltad-e, hogy ma ki lesz a király? S akkor közben a szolgának letette az ételt, s Mátyás es odakanyarodott melléje. Odaült. S akkor azt mondta:- Ma a királyt az angyalok teszik, s az lesz a király, aki vasasztalról eszik. Mert az ekén egyet fordított, s ő es a szolgával ott ett a vasasztalon. S ahogy ezt mondta, az angyalok az égből lejöttek, s a koronát Mátyás királynak a fejébe tették. Mátyás király tiltakozott, s akkor elütte a koronán azt a keresztet, amelyik egy kicsit félre van. A kézivel, ahogy kapálózott, hogy ő nem akarta elfogadni. Akkor a szolga az ostorát leütte a főd végibe, s egyet fordult, egyet került, s akkor mire végigért, az ostor kivirágzott. (Bosnyák 2001, 99) kiadás számára „két hét alatt egybeszőtte a számos, különböző nyelvezetű, ép és töredékes változatokat” (Kóka 2003,153). Aztán menet közben is, ahogy magában a szóbeliségben, Kóka Rozália szövegei is változtak: „A kötet címadó meséjét, s még néhány nagyon kedveset több százszor elmondtam az elmúlt esztendők alatt, nemrégiben, amikor CD-felvételt készítettem legkedvesebb meséimből, mondáimból, s elővettem a könyvet is a felkészüléshez, elképedve láttam, hogy mennyire átalakultak a szövegek. Egyszerűbbekké, tisztábbakká, gördülékenyebbé, s több esetben rövidebbekké is váltak. Most ebben a formában adom közre őket" (Kóka 2003,155). Ily módon a címadó történet is ugyanannak a szövegnek egymástól jól megkülönböztethető variánsa, ebben az esetben a második, az előzőhöz képest némileg hosszabb (Kóka 1990, 7-9; Kóka 2003, 8-11). A jelenség további elméleti kérdéseket is felvet, de ezek egy másik tanulmány tárgyát kell(ene), hogy képezzék. 149 Az Egyházaskéren lejegyzett változatot több alkalommal is közölték. Először Ortutay Gyula és Katona Imre a Magyar parasztmesék 2. kötetében (Ortutay-Katona 1956, 400), meglehetősen pontatlanul, majd innen szó szerint átvette Bálint Sándor kétszer is (Bálint 1963, 42-43; Bálint 1980, 496) és Penavin Olga (Penavin 1993, 234). Az eredeti kéziraton alapuló, pontos közlés: Kálmány 2015,386. Aföldeáki viszont első alkalommal a közelmúltban jelent meg nyomtatásban (Kálmány 2015, 385).
