Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
1. Néphit, népszokás, népi vallásosság
...egyik lábán cipő, a másikon semmi.. 177 Az Illyés Gyula által átköltött, A virágfejű ember című mesében olvasható az alábbi passzus: A király szaladt, egyik lábán cipő, a másikon semmi, hogy lássa a csodát. A virágfejű embert akkor már megfogva tartották. (Illyés 1986, 308) Ebben az esetben viszont sem nem elesettséget, sem nem kiszolgáltatottságot, hanem egyszerűen a kíváncsiság hajtotta hebehurgya sietséget mutatja plasztikusan az „egyik lábán cipő, a másikon semmi” fordulat. Nem tudni, mennyire a költő, s mennyire az eredeti népmese megoldása ez, ugyanis egyelőre nem sikerült beazonosítanom az átdolgozás konkrét forrását. Egy hasonló jelenet található az egyik, A gyalogfenyőről című Grimm-mesében is (AaTh 720)115: Az ötvös műhelyében ült, és egy aranyláncon dolgozott, és meghallván a madarat, mely a tetőn ült és énekel, szerfölött megtetszett neki a dal. Fölállt, s hogy átlépett a küszöbön, lepottyant egyik papucsa. Mégis továbblépett, és kiment az utca közepére, fél lábán papucs, fél lábán harisnya... (Grimm 2009a, 182) Itt azonban már nem feltétlenül a sietség ábrázolásával van dolgunk, hiszen az a „mégis továbblépett” fordulat egyrészt jelentheti ugyan azt is, hogy annyira sietős volt az ötvös dolga, hogy akár félmezítláb is folytatta az útját, de az is benne van, hogy annak ellenére, hogy noha tudja, milyen veszélyekkel jár ez, a szabályokat is áthágva továbbment116. Valami hasonló olvasható ki a zsidó származású német író, Franz Werfel lebilincselő Lourdes-regényének alábbi, a fentivel rokon, de egy fokkal mégis továbbmutató soraiból: Elragadtatásának bénultságában egyszerre eszébe jut Bernadette-nek, hogy illetlenül viseli magát. Ő ül és a Hölgy áll. Az is zavarba hozza, hogy jobb lába meztelen, míg a balon még rajta a harisnya...117 (Werfel 1981, 52) 115 Magyar változatait Berze Nagy a Madárrá vált fiú típuscím alatt tárgyalja (Berze Nagy 1957, 286-287). A Magyar népmesekatalógus megfelelő kötete pedigAnyám megölt, apám megevett címen (Dömötör 1988, 407), viszont az általam ismert magyar variánsok nem tartalmazzák ezt a motívumot. 116 Az eredeti, pomerániai dialektusban olvasható német szöveg értelmezése számomra bizonytalanabb, de véleményem szerint megengedi ezt a feltételezést: „De Goldsmidt seet in syn Waarkstád un maakd ene gollne Kede, do höörd he den Vagei, de up syn Dack seet und süng, un dat dünkd em so schöön. Da stünn he up, un as he äwerden Süll güng, da vörlöör he eenen Tüffel. He güng awer so recht midden up de Strát hen, eenen Tuffe! un een Sok an..." (Van den Machandel-Boom. Grimm 1812, 210). A mesetípussal foglalkozó, rendelkezésemre álló szakirodalom nem tér ki ennek a motívumnak az elemzésére (vö. Bolte-Polívka 1913,1:412-423; Scherf 1995, 2:1316-1321; Uther 2008,110-114), s lehet, hogy igaza van: nincs is jelentősége... 117 „In der Lähmung ihres Entzückens besinnt sich Bernadette plötzlich, dass ihr benehmen unstatthaft sei. Sie sitzt und die Dame steht. Auch geniert es sie, dass ihr rechter Fuß unbekleidet ist und der andre einen Strumpf trägt...” (Werfel 1942a, 62) Az 1981-es magyar nyelvű kiadás fordítója Wiesner Juliska. J. Christianus Mária 1942-es fordítása szó szerint megegyezik ezzel (vö. Werfel 1942b, 49).
