Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
1. Néphit, népszokás, népi vallásosság
...egyik lábán cipő, a másikon semmi...”...175 get, nyomort, kirekesztettséget látszana jelképezni. Vajda ezt a magyarázatot nem fogadja el, noha kétségtelen, hogy gyakran mégiscsak ez lehetett az alkotót tudatosan befolyásoló elsődleges szempont. Néprajzi adataink (a természeti népeknél lejegyzettek ugyanúgy, ahogy az európai recens néprajzi adatok) az egy cipőben való járást általában rossz előjelnek, igen, akár valami rossz, bekövetkező tragédia okozójának is tekintik. És ez szintén az átmenetiség, a halálközeli állapot képzetköréhez közelfti a jelenséget. A továbbiakban nézzük azokat az (elsősorban magyar, szlovák, cseh vagy német) adatokat, amelyek valamilyen módon a monosandalos képzetkörhöz kapcsolhatóak. Az könnyen belátható, hogy a szépirodalmi művek garmadájában felbukkanó, elsődlegesen az elesettséget, szegénységet, kiszolgáltatottságot, a kitaszítottságot (máskor meg éppen csak a kapkodó sietséget!) jelképező egycipőjűség nem teljesen független a fentebb tárgyalt jelenségektől, noha azt azért botorság lenne feltételezni, hogy alkalmazásuk az adott alkotók részéről minden alkalommal tudatosan, a képzet gyökereinek az ismeretében történt volna. Csak néhány példa. A neves cseh romantikus festő, Mikuláš Aleš (1852-1913) különféle népköltészeti szövegek (népdalok, gyermekmondókák stb.) ihlette rajzainak gyűjteményében található egy, Karel Jaromír Erben gyűjteményének szövege nyomán készült rajz. Maga a Klatov környékén lejegyzett szöveg a következő: Zpívala bych, zpívala ale nemám noty, sukničku mám roztrhanou, visí od ní knôty. (újabb kiadásban: Erben 1937,198) A képen (Aies 1971, 121) egy parasztlány látható, mégpedig úgy, hogy bal lábán nincs papucs. A népdal szövege a leány szegénységéről szól, ezt a szegénységet, elesettséget próbálta talán érzékeltetni a festő a mezítelen fél lábbal. Kristína Royová szlovák írónő egy, 1906-ban íródott karácsonyi történetében a félcipőjűség ugyancsak az elesettséget, a kiszolgáltatottságot jelzi: Kicsit megcsikorduit az ajtó, majd gyenge gyermekhangon, ami ráadásul még a hidegtől is remegett, köszönés hangzott. Az asszony felkapta a fejét. Egy kicsi, szakadt, félmezítlábas gyermeket lát maga előtt. A sovány, hidegtől átfagyott arcocskájából két nagy, szomorú szem tekint rá...113 [Énekelnék, énekelnék, nincsen hozzá kottám, rojtok lógnak belőle, szétszakadt a szoknyám.] 113 „ Máličko vrzli dvere, a slabým detským hláskom, ktorý sa okrem toho triasol ešte i zimou, zaznelo pozdravenie. Žena zdvihla hlavu. Pred sebou vidí malé, otrhané, polobosé dievčatko. Z chudej, zimou omodrenej tváričky hľadia na ňu dve veľké, smutné oči tak prosebne." http://zlatyfond. sme.sk/dielo/1386/Royova_Stastlive-Vianoce/l#ixzz31A5ULlZ3. (letöltve: 2014.05.02.)
