Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
1. Néphit, népszokás, népi vallásosság
A magyar falusi és mezővárosi temetők kultúrája a Kisalföldön 153 folyása mentének falvaiban is sok, 18. századi, homokkőből készült példánya lelhető fel még napjainkban is. Burgyán Miklós kutatásaiból tudjuk, hogy a szív alakú sírjelek első magyarországi felbukkanása 1730-ra tehető, tehát a Kisalföldet a nyugati irányból terjedő divatnak már az első hulláma elérte (Burgyán 1972, 332). 4. A katolikus sírjelek keresztény szimbolikájáról A római katolikus sírjelek már eleve önmagukban hordoznak egy szakrális szimbólumot, a keresztet. Egyrészt úgy, hogy zömükben sírkeresztekről van szó, illetve újabban oly módon, hogy a tábla alakú síremlékbe applikálják a kereszt szimbólumát. Ezen kívül azonban még számtalan lehetőség és alkalom adódik szakrális szimbólumoknak a síremléken történő megjelenítésére. Ilyenek például a szoborfülkés síremlékek. Egy-egy példányával szinte minden temetőben találkozunk, s általában a 20. század 20-as éveitől a negyvenes évek végig készült síremlékeken találhatóak. A nagyjából 20-30 cm magas szoborfülkébe általában Szűz Mária- vagy Szent József-szobor, sasvári piéta kópiája, illetve Jézus szíve és Mária szíve szobrok (ezek gyakran párban is) kerülnek. A kismácsédi temetőben viszonylag sok ilyen típusú sírkő található, ám egy kivétellel 2000. március 1-jén már mind kirabolva. Abban az egyben Jézus szíve és Mária szíve gipszszobrok találhatóak, üveggel borítva. 35. kép: Szoborfülkés sírkövek a katolikus temetőben. Kismácséd (L. Juhász Ilona felv., 2000)
