Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
1. Néphit, népszokás, népi vallásosság
A halál és temetés Felsővályon 127 Az elföldelés után a papnak, kántornak pénzt adnak - kinek mennyi volt. Más vélemény szerint a papot egész évre fizette a falu terményben (egyházi adó). így a keresztelő, lakodalom, temetés elméletileg ingyen volt, de azért szoktak vinni ezt-azt, kóstolót. A temetési szertartás befejeztével egy megbízott ember a temetőkapuban pálinkával és kenyérrel kínálja a kijövőket, akik nem voltak hivatalosak a torra101. Emlékünnepek A nagy torok csak az utóbbi időben divatosak, régebben nem is igen voltak. Nem emlékszem rá, hogy valaha is lett volna, mondják. Az idősebbek nem nézik jó szemmel ezeket a - sokszor mulatozássá fajuló - nagy vacsorákat. Jó példa erre az alábbi eset: a szövetkezet tagjainak egy levágott juhot szoktak juttatni torra. Adatközlőm viszont - a fent említett okból kifolyólag - visszautasította ezt felesége halálakor. Rokonok hoztak tyúkot, ezt-azt, ezekből készült a vacsora. Az étrend: leves, hús (csirke vagy juh), sör, pálinka. Tésztaféle nincs. Újabban a kultúrházban rendezik meg. Arról egyik adatközlőm sem tud, hogy a vacsoránál az elhunyt régi, megszokott helyét üresen hagyták volna102. A tort követő napon kimeszelték a házat. A halott szalmazsákjából (trózsák) kiszedték a szalmát és elégették. Általában a temető közelében vagy a kert alatt. A temető közelében azért, hadd menjen a füst a meghótt sírja felé. Adatközlőm megfigyelte, hogy a halott alól a szalma más színben ég, bár pontosan nem tudja meghatározni: olyan barnás. Apja halálakor ágyából a szalmát földje végében égette el, mondván: ez vót a becses földje. A halott ruháját vagy eladták a cigánynak, vagy - ha nagyon rossz állapotban volt - elégették a temetést követően a szalmával együtt. Az emberi természettörvénye szerint az elhunyt kezdetben még élénken van jelen a hozzátartozók emlékezetében, majd lassan-lassan homályosul. így a vele kapcsolatos hiedelmek, cselekmények is mind ritkulnak, fakulnak. A falubeliek hite szerint a halott lelke a temetés harmadnapján szokott hazalátogatni. Egyik adatközlőm mesélte, hogy amikor szomszédja meghalt, a temetés harmadnapján ajtaja magától kinyílt háromszor egymás után. Szerinte a szomszéd lelke látogatta meg. A feleség temetését követő napokban aztán őt is várta haza, de nem vett észre semmit. Ezt azzal indokolja, hogy csak az mutatkozik meg, aki nem nyugszik a sírban. Akivel életében nem bántak jól, vagy bűnöző volt és a lelkiismeret nem hagyja nyugodni, az szokott hazalátogatni. Ezt nevezték szellemnek. Ehhez kapcsolódik az alábbi hiedelemmonda: Egy háznál minden éjjel nagy csörömpölés, dobogás volt hallható a padlásról. Egyszer 101 Hubó: „... A temetőben, ha a halott fölé már halmot húztak, előkerül a pálinka és a kenyér. De kizárólag a sírásók és a halott legközelebbi rokona iszik, aki a házigazda tisztjét látja eľ (Fehérváry 1.1939, 53). Naprágy: „Hajlanak mindenre, de nem lehet őket leszoktatni, hogy a sír fölött, temetés után ne ürítsenek ki egy pohár pálinkát, búcsúzóul" (Fehérváry 1.1939, 60). 102 „A barkóknál és a palóczoknál ezeken a halotti torokon az asztalnál a halottnak egy helyet üresen hagynak, jeléül annak, hogy érzik hiányát és szívesen vennék, ha közöttük lenne" (Komoróczy M. é.n. 188). A Turóc-völgyben „egy szék a halottra való emlékezésül üresen marad” a toron (Ujváry 1975,158). A mátravidéki palócok a halotti toron terítenek „a megholt részére. Kést, villát, kanalat keresztbe teszik egymáson, azután a tányért ráborítják, a lócán pedig üres helyet hagynak a számára" (Istvánffy 1894,184) - A kéziratot 1980-ban zártam le.
