Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
1. Néphit, népszokás, népi vallásosság
Halál és temetés Kéménden 111 mintha konty lenne; fátylat nem adtak rá). Néha az asszony többi ruháját is beletették a koporsóba, mondván: „már úgyse fogja többet hordani". A férfiakra, nagyjából a második világháború végéig csak gyolcsinget és fekete posztólajbit (mellény) adtak. Azóta már kabátot (zakó) is adnak rájuk. Azelőtt a lábára csak zoknit, harisnyát húztak; csak a felszabadulás után kezdtek cipőt adni a lábára. Kalapja a feje mögött volt elhelyezve a koporsóban. A koporsóba teszik egyébként a halott pipáját, dohányzacskóját, imakönyvét, rózsafüzérét, zsebkendőjét, illetve egyéb kedves holmiját. Egy fémpénzt (krajcárt, 20 fillért, koronát) adnak a halott kezébe, hogy Szent Péter beengedje a mennyországba. Azt is tartották, a halott azért kapta a pénzt, hogy a hídon áteresszék (arra már nem tudtak válaszolni, hogy milyen hídról van szó). A halott feje alatt a koporsóban párna volt, ami forgáccsal (gyalulík) volt kitömve. Ezt a koporsókészítő adta a koporsóval együtt. Jelenleg van temetkezési vállalat a faluban, tehát a koporsót, a gyertyákat, koszorúkat onnan szerzik be. A háború előtt mindezért Esztergomba, illetve Párkányba mentek. Abban az időben, amíg meg nem érkezett a koporsó, addig vagy az ágyban ravatalozták fel a halottat, vagy két mosószékre fehír trózsokot (szalmazsák) tettek, letakarva fehér gyolcslepedővel. Amikor megérkezett a koporsó, akkor az alját az elsőházban (tisztaszoba) 2-3 mosószékre helyezték. A mosószékeket kézimunkával díszített vászonlepedővel körülkerítették (ilyen kihímzett vászonlepedő több családnak is volt, s kölcsön szokták adni). A halott a ravatalon a mestergerenda alatt, lábbal a bejárati ajtó felé feküdt. A feje mellett gyertyatartókban egy-egy gyertya égett, kis pohárban szenteltvíz, benne három szál búza kalász: azzal szentelték be a halottnézők a halottat (minden háznál volt éltévé ilyen esetekre néhány szál búza, így télen-nyáron ezt használták). Idősebb rokonok, ismerősök elmentek megnézni a halottat (ablakon keresztül nem volt szabad meglesni, mert akkor az illető sárgaságot kapott). A halottnézők kifejezték részvétüket az elhunyt hozzátartozóinak, majd a halál körülményei felől érdeklődtek, illetve imádkoztak. Semmilyen ajándékot nem vittek magukkal. Terhes nők nem nézhették meg a halottat. Ha a kisgyermek vagy felnőtt félt a halottól, akkor annak nagy lábujjait keresztbe tett kezekkel egyszerre kellett megfognia. Ettől - állítólag - a félelem elmúlt. Az esti órákban került sor a virrasztásra, amit a század elején még a halott mellett a háznál végzett 3-4 férfi (előínekesek). Később már a temetőben, a kápolnában virrasztottak. A nyolcvanas évek legelején a temetőben új ravatalozót adtak át, azóta csak virrasztanak. A virrasztóknak pörköltet, valamint pogácsát, kulcsos kalácsot készítenek, és pálinkával, borral is megkínálják őket. A virrasztók énekeltek, imádkoztak, iddogáltak, a végén még nóta is kerekedett. Szintén a temetés előkészületei közétartozik a sírgödör kiásása, illetve a sírkereszt elkészítése. Az előbbit a második világháborúig a falu két baktere végezte. Munkájukat a család fizette meg (pénz + szalonna, kolbász, bor), de ezenkívül - mivel a temetőt is rendben tartották - a község engedélyezte, hogy a füvet is ők kaszálhassák le a sírkertben. Jelenleg a helyi nemzeti bizottság által alkalmazott sírásó végzi a munkát. Általában padmalyos sírokat ástak (padmalokat szoktak csinálni), s a házastársakat így egy sírba helyezték. A sírjeleket, sírkereszteket valamikor az ács, faragóember készítette keményfából (főleg akácból). Jelenleg aránylag kevés faragott fa sírkereszt található a temetőben. Akad köztük néhány mívesen elkészített, lépcsőzetesen kiképzett, csipkézett szárú, háromkaréjosan végződő karú példány is. Amióta van temetkezési vállalat a faluban (kb. a 20. század ötvenes éveitől), az ideiglenes sírkeresztet (kiskereszt) a koporsóval együtt innen szerzik be. Ezt azonban a temetés után mihamarabb igyekeznek fölváltani drága
