Lelkes Gábor - Tóth Károly (szerk.): Nemzeti és etnikai kisebbségek Szlovákiában 2005 (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
1. Válogatott tanulmányok és adatok a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonakozólag
98 Válogatott tanulmányok és adatok - Vybrané štúdie a údaje kissé túldimenzionáltnak tartották a fiatal anyák panaszáradatát, mondván, ha előfordulna is ilyesmi, az idősebb generáció szívesen felvállalná az unokákat. A munkanélküliek más összefüggésekre hívták fel a figyelmet. Véleményük szerint a régióban csak ismeretség útján lehet munkát találni. „Megyek a munkahelyre, alig telt el öt perc azóta, hogy szóltak a hivatalban, de már be van töltve a hely, konkrétan a hivatalnok hölgy kertszomszédjával. Minden úgy megy, hogy sógor, sógorasszony, idegen nehezen szerez tudomást a jobb munkahelyekről. " „Mindenhol a koma, az ismerős dolgozik, nem a tudás számit, hanem az ismeretség. " „A jó munkakörök suba alatt vannak elosztva, a rosszabb munkáknál már talán van egy kis esély, de nagyon alul kell kezdeni, mert a fönt levő emberek nem engednek be maguk közé akárkit, nem engednek följebb másokat. " Az ilyen és hasonló keserű vélemények arra utalnak, hogy a munkanélküliek - bár örömmel fogadnák az ipari park létesítését - nem tudnak maradéktalanul hinni abban, hogy számukra is akadna ott hely. Természetesen e tanulmánynak nem célja a párkányi régió munkahelyelosztási praktikáinak s a fenti panaszok megalapozottságának elemzése-ellenőrzése. Mindenképpen figyelemreméltó azonban, hogy éppen azok tartottak tapasztalataikra hivatkozva az említett problémáktól, akik munkaügyi helyzetét az ipari park orvosolhatná. Ezt az ellenmondást azonban maguk a munkanélküliek is érezték, s a bizonytalanságon, rossz tapasztalatokon mégiscsak felülkerekedett a remény, mondván, egy ipari parkban, ahol sok-sok munkahely lenne, már csak akadna valami nekik is, hiszen annyi ismerőse talán már senkinek sincsen. Ipari parkra tehát igenis szükség lenne, jelentették ki nagyon határozottan. A nyugdíj előtt állók és az idősebbek, valamint a diplomások nem sok esélyt adtak maguknak az ipari parkban való elhelyezkedésre. Az utóbbiak ezt azzal magyarázták, hogy az ipari parkban termelés folyik, ahhoz pedig munkások kellenek, nem értelmiségiek. Az irányítást, szervezést, koncepcióalakítást egy külföldi cég a saját munkatársaira, belföldi cég pedig úgyszintén a „válogatott” emberekre bízná, amivel újfent visszakanyarodtunk a protekcionizmus problémaköréhez. Más diplomások egyszerűen abból indultak ki, hogy van munkahelyük, s azt semmiképp sem szeretnék feladni. Az idősebbek egyre azt hangsúlyozták, hogy életkoruk miatt rájuk az ipari parkban úgysem lenne szükség, meg nem is akarnák elhalászni a helyeket a fiatalabbak elől. Ugyanakkor nagyon is el tudnák képzelni, hogy az ipari parkon kívül zajló, de az ipari parkba irányuló háttértermelésben kivegyék a részüket. Itt elsősorban a mezőgazdasági termelésre gondoltak. 3. Az ipari park struktúrája Említettem, hogy a beszélgetőpartnerek az ipari parkot sok kis egység összességeként képzelték el. A nagy cég, nagyvállalat számukra a multinacionális cég szinonimája, s ebből nem igazán kérnek. Vajon miért nem? A véleményekből két szempont szűrhető ki: 1. a félelem - ez a szempont leginkább az inasiskolai és szakközépiskolai végzettségűeknél jelent meg, kortól és nemtől függetlenül. Enyhén jellemzőbb az alkalma-
