Lelkes Gábor - Tóth Károly (szerk.): Nemzeti és etnikai kisebbségek Szlovákiában 2005 (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
1. Válogatott tanulmányok és adatok a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonakozólag
Nemzetiség és anyanyelv szerinti hovatartozás 81 A továbbiakban az egyes nemzeti közösségekhez tartozók megoszlását a rendelkezésre álló két változó szerint árnyaltabban vizsgáljuk meg. Olyan tipológiát alakítunk ki, ahol az anyanyelv és a nemzetiség változók két értéket (igen vagy nem) vehetnek fel. Ily módon az egyes nemzeti közösségekhez, etnikumokhoz tartozók tágabb értelemben a rendelkezésre álló két mutató szerint négy típusba sorolhatók be: Nemzetiség igennem Anyanyelv igen 1 2 nem 3 4 1. típus, ide tartoznak azok, akik mindkét mutató, a nemzetiség és az anyanyelv szerint is ugyanahhoz a nemzetiséghez tartoznak. Őket tekintjük a vizsgált nemzeti közösség „magcsoportjának’’, mivel politikai (nemzetiségük) és kulturális (anyanyelvűk) kötődésük szerint is az adott nemzetiséghez tartoznak. A 2. típust azok alkotják, akik csak anyanyelvűk szerint (nemzetiségük szerint nem) tartoznak az adott nemzeti közösséghez. Ide egyrészt azok tartoznak, akik vegyes házasságból, általában többségi - kisebbségi házasságból származnak, nemzetiségi hovatartozásuknál inkább a többségi származás, nyelvi-kulturális kötődésüknél a kisebbségi származás dominál. Egy további szegmensüket a nem anyanyelvi oktatásban részesülő homogén származásúak egy része teszi ki. Esetükben az anyanyelv utal származásukra, nemzetiségük pedig az új, többségi identitásukat tükrözi. Az anyanyelv/nemzetiség dichotómia vizsgálatának 3. típusa, az előzőnél talán nehezebben behatárolható csoportot képez. Esetükben a nemzetiségük (anyanyelvűk nem) utal nemzeti kötődésükre. Egy részüket szintén vegyes származásúak alkotják, továbbá azok, akik etnikailag homogén származásúak, de jobbára a többségi nyelvi közegben szocializálódtak, és származás szerinti nemzeti hovatartozásukat megtartották. A 4. típusba tartozók egyik etnikai változója sem utal a vizsgált etnikumhoz való tartozásra. Az ebbe a csoportba tartozók statisztikailag nem tartoznak a vizsgált etnikumhoz. Felmerül a kérdés, hogy az egyes etnikai közösségeken belül hogyan, milyen struktúrát alkotva helyezkednek el az egyes típusok. Feltevésünk szerint az ily módon megkülönböztetett típusok egyfajta hierarchikus sorrendbe állíthatók, elrendezésüket koncentrikus körök segítségével ábrázolhatjuk. (2. ábra) Legbelül található az ún magcsoport (MCS), melyet az 1. típusba tartozók alkotnak. Feltevésünk szerint ezt veszi körül az ún. belső szféra (BSZ), melyet a 3. csoportba tartozók alkotnak. A nemzeti közösséghez tartozás külső szféráját (KSZ) a 2. csoporthoz tartozók alkotják. Feltevésünk szerint a 3. csoporthoz tartozók azért kötődnek nemzeti közösségükhöz szilárdabban, mint a 2. csoportba tartozók, mivel a nemzetiség vállalása súlyosabb vállalást, megnyilatkozást valószínűsít, mint „csak” az anyanyelvi kötődés vállalása. Szűkebb értelemben a közösség tagjainak a magcsoportba tartozókat tekintjük, tágabb értelemben pedig a magcsoporton kívül a külső és belső szférába tartozókat is.3 Már a fentiekben is utaltunk rá, hogy feltevésünk szerint a nemzeti közösségekhez tartozók identitása, kötődése annál szilárdabb, minél kisebb az eltérés a közösségi 3 Azt is látnunk kell, hogy ha az egyes közösségek tágan értelmezett számát összeadjuk, akkor nagyobb számú populációt kapunk, mint Szlovákia összlakossága. Ez abból adódik, hogy akik kettős kötődésűek (azaz akiknek nemzetiség és anyanyelv szerinti hovatartozásuk különbözik) mindkét etnikum körébe tartozóként összeszámláltatnak.
