Lelkes Gábor - Tóth Károly (szerk.): Nemzeti és etnikai kisebbségek Szlovákiában 2005 (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)

1. Válogatott tanulmányok és adatok a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonakozólag

1.6. A SZLOVÁKIAI NEMZETISÉGI KÖZOKTATÁS HELYZETE 2005-BEN

Menšinové školstvo na Slovensku v roku 2005

Bevezető

A számbeli kisebbségben élő nemzeti közösségek jogállásának meghatározó tényezője, milyen módon és miféle formában működnek kulturális és oktatási intézményeik, milyen forrásokból tartják fenn őket, hatékony-e a finanszírozásuk, feladatközpontú-e a ténykedésük, s képesek-e a tőlük elvárható eredmények, specifikus teljesítmények felmutatására. Amennyiben igen, az adott népcsoport súlya és elismertsége is megnövekszik, és elsősorban az önmagával szemben támasztott követelmények megvalósítása acélozza meg erejét, növeli szellemi potenciálját, fejleszti műveltségi szintjét, erősíti identitástudatát.

Ha egy nemzeti kisebbség mindezt saját nyelvében élheti meg, még inkább felerősödnek fennmaradásának esélyei, és lehetővé válik számarányának tartós megőrzése, vagy akár növelése is.

Ehhez azonban mindenképpen nélkülözhetetlen, hogy a közösség - elsősorban a közoktatás területén - rendelkezzen olyan megfelelő oktató-nevelő intézményekkel, amelyekben lehetővé válik, hogy a sajátosságait megőrizze, továbbhagyományozza, történelmét, kultúráját ápolhassa, és minden gyermeket az anyanyelve segíthessen a tudás birodalmába.

Az állam és a mindenkori kormányok feladata, hogy megteremtsék, valamint tartósan fenntartsák a kisebbségek megmaradásának és érvényesülésének feltételeit, biztosítsák számukra is azokat a jogokat, amelyek a nemzetközi egyezmények és az ország alkotmánya értelmében mindenkit egyformán megilletnek.

A 2005-ös esztendő ilyen értelemben nem nevezhető mérföldkőnek, hiszen a kisebbségeket (is) érintő néhány tervezett és előirányzott jogi normából gyakorlatilag egyetlen sem vált érvényes előírássá. Sem a helyzetüket és jogaikat definiáló törvény, sem a kultúrájuk támogatásáról szóló rendelkezés, sem az egész országban - köztük a nemzetiségi iskolákban - folyó oktatást szabályozó előírás nem került napirendre, így a korábbi - sok esetben megkövesedett, merev - rendelkezések (pl. a Tt. 29/1984. sz. közoktatási törvény) maradtak érvényben, és az előrehozott választások előszele elsöpört minden esélyt, hogy az oktatás terén lényeges változásokra kerülhessen sor.

Mivel gyakorlatilag minden maradt a régiben, s nem születtek meg a kerettantervek és az iskolai programok sem, így az intézményekben folyó munka továbbra is nehezen összevethető, épp ezért a tartalomra és a színvonalra vonatkozóan sem könynyű - e tanulmány terjedelmének megfelelő - sommás megállapításokat tenni. Ezért csak a számok tükrében tudunk a kisebbségekkel kapcsolatos kijelentéseket megfogalmazni, de hogy nagyobb legyen a felsorolt adatok súlya és kifejező ereje, igyekszünk őket összevetni a korábbi esztendők statisztikáival is.

Tekintettel arra, hogy összegzésünk során gondot okozhatna az egyes nemzetiségi csoportok számaránya közti jelentős eltérés, illetve az egyes közösségek oktatási