Lelkes Gábor - Tóth Károly (szerk.): Nemzeti és etnikai kisebbségek Szlovákiában 2005 (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
1. Válogatott tanulmányok és adatok a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonakozólag
Vonzáskörzetek és határok a magyar-szlovák határ mentén 193 ve a turisták térségből való elriasztásához. Egy eredményes és hatékony térségi hulladékgazdálkodás megvalósítása tehát a kistérség alapvető érdeke, ami a térségi turizmusfejlesztésnek, valamint a lakosság életkörülményei javításának is egyik elemi feltétele. A természeti környezetvédelme érdekében az illegális hulladéklerakóhelyek felszámolására, illetve rekultivációjára kell sort keríteni, valamint hulladékgyűjtő szigetek kihelyezésével a térség településein be kell vezetni a szelektív hulladékgyűjtést. A hulladékgazdálkodás, ezáltal a környezetszennyezés elleni védekezés hatékonyságának javítása érdekében úgynevezett „környezetvédelmi kommandók" felállítása szükséges. Összegzés Dolgozatomban bemutattam azokat a nemzetközi gazdasági folyamatokat, amelyek új piaci mozgásokat kényszerítettek a Kárpát-medence népeire, új politikai határok közé törve a munkamegosztás addigi egységét. Ezt rögzítette a cseh/szlovák politika, amely az új határokon belül teremtett 1920-tól immár saját területein belül tartós, Magyarország, illetve a Kárpát-medence többi része felé inkább zárt, mint nyitott munkamegosztást. Az elszakadást kikényszerítő szeparatív törekvések mozgatórugója a nacionalizmus volt, amely a maga szempontjából egy zárt, teljesen logikus és racionális társadalmi-gazdasági rendszert hozott létre, amely immár önálló és önjáró régióként funkcionál, A Kárpát-medence megszűnt egy nagy régiónak lenni, Szlovákia a maga nacionalista szempontjából nézve sikeresen kiszakadt ebből a nagy egységből, és ezek újbóli regionális összefűződésére igen kicsi a remény. Magyar-szlovák viszonylatban a határ menti területek emiatt mindkét országban megmaradnak perifériának, kivéve a Duna menti sávot. A Duna menti magyarországi sáv továbbra is dinamikus összekötő sáv lesz Nyugat-Európával, de a Duna északi partját csak részlegesen sikerül újból vonzáskörzetének részévé tennie, eleősorban mint munkerőt adó térséget. A határ menti, összességében perifériának minősíthető hol keskenyebb, hol szélesebb sáv az esetleges területfejlesztési pályázatok mindig alacsony összegéből lesz kénytelen bizonyos fejlesztéseket elérni, de a fejlesztések hatására ezek a perifériák sosem fogják elérni az országos dinamika nagyságrendjét, így a jövőben a sokkal szerényebb mértékű és a szlovák politika által ellenőrzött határ menti kapcsolatok fogják jelenteni az együttműködés új formáját. Szlovákia gazdasági-politikai tapasztalatlansága magyarázhatja azt az erős etnocentrikusságot, ami cselekedeteiket mozgatja. Ez az akadálya annak, hogy az önállóság, sőt a demokratikus viszonyokat szorgalmazó nemzetközi körülmények ellenére sem tudnak egyenlőre egyenrangú kapcsolatokat kialakítani az országalkotó más nemzetiségekkel. Politikai életük középpontjában folyamatosan nemzeti életük veszélyeztetettsége áll. Az a félelem mozgatja a szlovák politikai erőket, hogy elveszítik nemzeti identitásukat, hogy elveszítik területeiket. Ez a szlovákokban meglévő félelem agresszivitásban nyilvánul meg, ami a más nemzetiségűekből védekezést, mégpedig egyik végletként elköltözést, másik végletként aszszimilációt vált ki. Ez a magatartás fölerősödik olyan korszakokban, amikor a kisebbségben élők felé a nemzet nagyobb része nem nyújt védő kart. Az Európa egyesítéséért fáradozó kereszténydemokrata politikus, Robert Schuman (1991, 30) egyik írásának ez a címe: Európa szétdaraboltsága idejétmúlt abszurditás-
