Lelkes Gábor - Tóth Károly (szerk.): Nemzeti és etnikai kisebbségek Szlovákiában 2005 (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
1. Válogatott tanulmányok és adatok a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonakozólag
Vonzáskörzetek és határok a magyar-szlovák határ mentén 187 szem előtt tartása a műszaki infrastruktúra valamennyi területének fejlesztését meghatározza. Egy minőségi életet biztosító térség egyik legfőbb jellemzője, hogy az épített és a természeti környezet harmonikusan kiegészíti egymást, amikor is a nagy, műszaki ellátórendszerek érezhető konfliktusok nélkül, szinte észrevétlenül szolgálják ki a lakosságot és a mindennapi társadalmi-gazdasági életet egyaránt. A műszaki ellátórendszerek használója és értékmérője a humán erőforrás, melynek minősége a működő tőke letelepedésében szintén jelentős tényező. A megfelelően képzett humán erőforrás megtartásához és vonzásához azonban nélkülözhetetlen a települési életminőség magas színvonalú biztosítása. Ez magában foglalja az épített és a természeti környezet használatát, ami egyben azok folyamatos védelmét és fejlesztését is megkívánja. A természeti környezet erőforrásainak igénybevétele során természetes követelmény, hogy a tiszta levegő és ivóvíz, a jó termőtalaj, a rekreációra alkalmas zöldfelületek mindig, lehetőleg korlátozások nélkül álljanak rendelkezésre. Ennek biztosítása érdekében hangsúlyosan kell kezelni a környezetvédelmi célú infrastrukturális fejlesztéseket. A térség esetében ide sorolható a keletkező szilárd és folyékony hulladékok, szennyvizek korszerű kezelése, ártalmatlanítása, valamint a felszíni és felszín alatti vizek tisztaságának megóvását, zavartalan elfolyását segítő infrastruktúra kiépítése. A keletkező szennyvizek elvezetése és kezelése nem megoldott a térség legtöbb településén, ami részben a hálózat és a tisztítókapacitás, részben pedig a már kiépített rendszerre történő rákötés hiányából fakad. Ennek az állapotnak a negatív eredményeként, már régebb óta kialakult, állandó környezetszennyező folyamat mielőbbi megszüntetése, érthető módon a térség lakóinak elemi érdeke. A szennyvízelvezetés és kezelés fejlesztésekor ugyanakkor a hagyományos műtárgyak kiépítése mellett a térség több, kis lélekszámú (2000 lakosegyenérték alatti) településének esetében indokolt a sokszor olcsóbb, de hasonlóan hatékony alternatív megoldások alkalmazásának lehetőségét szem előtt tartani. A csapadékvíz és a felszíni vízfolyások zavartalan lefolyását biztosító vízrendezési és - kárelhárítási feladatok megoldása szorosan összefügg a környezeti állapot milyenségével és alakulásával. A közel múlt hazai vízkáreseményei felértékelték és megmutatták a valódi jelentőségét a felszíni vizek mederrendezésének, valamint az épített vízelvezető rendszereknek. Az infrastruktúra ezen szegmensének megfelelő kiépítettsége hozzájárul a lakókörnyezet állapotának megőrzéséhez, fontos részét képezi egy település alapvető épített környezetének. Megállapítható, hogy az infrastrukturális környezet ezen része a térség szinte valamennyi településén kisebb-nagyobb hiányosságokat mutat. A kommunális szilárd hulladék kezelés tekintetében a térség legégetőbb problémája az eddigiekben használt lerakók, elhagyott hulladékok és szennyezések felszámolása, rekultivációja. Ezen túlmenően a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Tervben foglaltakkal összhangban a térség valamennyi településén át kell térni a szelektív hulladékgyűjtésre, illetve a kijelölt regionális hulladéklerakó- és átrakóhelyekhez való csatlakozással (Salgótarjánhoz vagy Hatvanhoz stb.) szervezett keretek között tovább kell folytatni a kommunális szilárd hulladék begyűjtését és elszállítását. Összességében tehát a környezeti állapot fejlesztése a hulladékgazdálkodást érintően az alapvető feltételek megteremtését, valamint a folyamat hatékonyságának javítását jelenti. A prioritás egyik legfőbb célkitűzése a környezeti terhelés csökkenésének elérése. A környezeti állapot fejlesztése, mint prioritás ugyanakkor a környezetvédelmi aspek-
