Lelkes Gábor - Tóth Károly (szerk.): Nemzeti és etnikai kisebbségek Szlovákiában 2005 (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
1. Válogatott tanulmányok és adatok a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonakozólag
Vonzáskörzetek és határok a magyar-szlovák határ mentén 151 és ambícióval rendelkező kb. 100 fős mag, akik 35 településről érkeztek. Mindannyian folyamatosan tevékenykedtek civil szervezetekben, tehát tapasztalataik voltak a társadalmi kapcsolatok terén. Körükben alakult szilárd elhatározássá az évek folyamán az Ipoly Eurorégió létrehozásának terve. Az Ipoly-völgyről a hallgatók szakdolgozatokat készítettek különféle témákból. A szabadegyetem költségeit évenkénti pályázatok segítségével fedezték, ami évfolyamonként 1,2-1,6 millió forintot jelentett. A szabadegyetemet szervező közösségfejlesztő személyiség a balassagyarmati művelődési ház népművelője volt. A fentiek alapján a következő megállapítást tehetjük: • Egy intézményi bázis (a balassagyarmati művelődési ház) és annak szakértője sikeres közösségfejlesztő tevékenységet végzett. Létrejött a „csapat”. • A közösség tagjai megfogalmazták véleményüket az Ipoly-völgyére vonatkozóan. • Eldöntötték, hogy szervezetet hoznak létre a megfogalmazott igény népszerűsítésére. Ipeľská únia (Šahy/lpolyság, Szlovákia) 1991-ben a magyar országgyűlés - a szlovák kormánnyal egyetértésben - döntött a Duna-lpoly Nemzeti Park létrehozásáról közösen a két országban. Ez régi követelése volt a természetvédőknek, mert a szlovák fél egy 1975-ös műszaki fejlesztési tanulmányterv alapján az Ipoly folyón duzzasztómüvet épített és emellett keresztgátakkal „csatornásította" a folyót. A szlovák vízügyi szervek indoka az volt, hogy a 140 km hosszú Ipoly, amely Szobnál torkollik a Dunába, igen szeszélyes vízjárású. A folyó megzabolázására valósították meg azokat a beruházásokat, amelyek azonban csak árvízvédelmi, mezőgazdasági, és energetikai célokat szolgáltak, és sosem vettek figyelembe környezetvédelmi érveket. Levágták az Ipoly kanyarjait, hogy a nagy vizeket gyorsan levezesse, az Ipolyba folyó kis vizeket duzzasztógátakkal fogták meg öntözési céllal. A beruházások során számtalan nemzetközi jelentőségű vizes élőhely pusztult el. A keresztirányú gátak darabokra szelik a folyó élővilágát. A mesterségesen kialakított szűk medrekben növekedtek az árvízi csúcsok, amelyek magasabb gátakat kívánnak. A természet rendjébe való durva beavatkozás ellen a magyar és a szlovák környezetvédők közösen tiltakoztak. Ez volt a legfőbb indoka az Ipoly Unió létrehozásának 1993-ban. A szervezet formálódása két országban zajlott. Ipolyságon (Šahy, Szlovákia) 1989-től kezdve találkozott bizonyos rendszerességgel az a baráti társaság, akiknek a beszélgetései során fogalmazódott meg valamilyen társadalmi cselekvés szükségessége. A magyarországi oldalon lévő barátok közvetítésével összeismerkedtek olyan környezetvédő szervezetekkel, köztük a környék legjelentősebb szervezetével, a Göncöl Alapítvánnyal, akik a továbbiakban meghatározó szerepet játszottak a közös tevékenységben. Az Ipolyság-Vác-Balassagyarmat városokhoz köthető közös kezdeményezések eredménye lett, hogy Ipeľská únia - Ipolymente Környezetvédelmi és Kulturális Egyesület néven alakult meg 1992 decemberében Ipolyságon 4 szlovák és 3 magyar környezetvédő kezdeményezésére. Az alapító tagok az egyesületet illetően közös, magyar-szlovák szervezet létrehozására törekedtek. Erre szlovák oldalon nem volt lehetőség, mert a szlovák törvények értelmében ha az egyesület valamely tagja nem szlovák (illetve 1992-ben nem csehszlovák) állampolgár, akkor belügyminiszteri engedély szükséges. Mivel pont ekkor zajlott az ország kettéválása, abban egyeztek meg, hogy mind a két országban külön-külön bejegyzik a
