Lelkes Gábor - Tóth Károly (szerk.): Nemzeti és etnikai kisebbségek Szlovákiában 2005 (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
1. Válogatott tanulmányok és adatok a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonakozólag
Vonzáskörzetek és határok a magyar-szlovák határ mentén 141 szabályozás a gyakorlatban sok nehézséget okozott. Ezek között a legfontosabb az volt, hogy nem lehetett az együttműködő szervezeteknek nemzetközi jogalanyiságuk, aminek hiányában nem pályázhattak önállóan európai fejlesztési alapokra, nem vehettek fel kölcsönöket, nem rendelkezhettek önálló vagyonnal, így nem vállalhattak részt gazdasági fejlesztésekben sem. Ezért 1995-ben az Európa Tanács kiegészítő jegyzőkönyvet fogadott el a keretegyezményhez, mint ahogyan azt korábban már említettük. Eszerint a nemzetállami szint alatti önkormányzatoknak joguk van nemzetközi szerződések megkötésére, ha az illető ország aláírja ezt a kiegészítést. Ez a szabályozás nem semmisíti meg a nemzetállami szuverenitás elsőbbségét, de részleges nemzetközi jogalanyiságot ad az eurorégióknak. A nehézségek azonban ezzel sem szűntek meg, mert habár a nyugat-európai eurorégiók most már rendelkeznek nemzetközi jogalanyisággal, a közép- és kelet-európai kormányok még mindig szűkítően értelmezik az egyébként tág határokat lehetővé tevő keretegyezményt. Ez pedig nehezíti az együttműködést, a euroregionális fejlődést (Grúber 2002, 194-209.). 2001-ben a magyar és a szlovák kormány megkötötte a helyi önkormányzatok és közigazgatási szervek határon átívelő együttműködéséről szóló egyezményt. A közjogi alapok hiány miatt csak arra vállalhattak kötelezettséget, hogy kölcsönösen tájékoztatják közigazgatási szerveiket az együttműködési lehetőségekről és támogatják a már meglévő együttműködéseket. A határon átnyúló eurorégiók tehát nem rendelkeznek jogi személyiséggel, saját nevükben nem vállalhatnak kötelezettségeket. Az együttműködések tehát arra szorítkoznak, hogy ajánlásokat fogalmaznak meg, célokat tűznek ki, programokat és stratégiát dolgoznak ki. Ezt az akadályt úgy próbálják az eurorégiók áthidalni, hogy mindkét fél a saját országának területén is létrehoz eurorégió néven magánjogi formában egy szervezetet (egyesület, közhasznú társaság, közalapítvány), majd ez a két szervezet köt egymással együttműködési megállapodást. • A táblázatban foglaltaknál több eurorégió is van, de ennek az az oka, hogy nincs szabályozva, mely szervezetek jogosultak a nevet használni, emiatt baráti társaságok, egyesületek is fölveszik, használják a megnevezést. • Az eurorégiók megalakulása fontos fejlemény. Mivel tény, hogy a legtöbb eurorégió a magyar-szlovák határ mentén jött létre, ez azt jelenti, hogy az alapítók itt a legfelkészültebbek az együttműködésre, itt látják a legtöbb lehetőséget a kapcsolatfelvételre. • Az eurorégiók mintegy legmagasabb szintű keretei az együttműködésnek közvetlenül a kormányzati szint alatt. Emiatt elfedik azt a tényt, hogy hatékony, sikeres működésük csak akkor valósulhat meg, ha „alattuk", azaz a helyi társadalmakban az egyének és a civil szervezetek határon átnyúló együttműködésének sűrű hálózata alkui ki. Az euroregionális „mozgalom” lényege az együttműködés társadalmasodása. Enélkül csak üres keret az eurorégió, amely alkalmi nyertes pályzatok segítségével még létre is hozhat valamilyen fontos objektumot, de a közös érdeket az együttműködésre megteremteni nem tudja. • Előttünk álló feladat, közös kutatási feladat annak föltárása, hogy a két ország határ menti térségeinek társadalmi szövete milyen szerveződéseket hozott létre, és ezekben milyen (szellemi és anyagi) érdekek kötik össze a határ két oldalán lévőket. • Valószínű, hogy a civil társadalmi együttműködésben is aszimmetrikus viszonyokat találunk, mint az élet más területén, kezdve a munkavállalástól a tőkekihelyezésig bezárólag.
