Lelkes Gábor - Tóth Károly (szerk.): Nemzeti és etnikai kisebbségek Szlovákiában 2005 (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)

1. Válogatott tanulmányok és adatok a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonakozólag

Vonzáskörzetek és határok a magyar-szlovák határ mentén 137 sőbb lesz esélye. A szlovákiai vállalkozók úgy érezték, hátrányba kerülhetnek magyar kollégáikkal szemben. A megoldás keresésére kezdetben kamarai és városvezetői találkozókat szervez­tek. A losonci vállalkozók nagy tervekkel álltak elő, amit Szilikát Vállalkozási Övezet néven foglaltak össze. (A név a környék legfontosabb ásványára, az üveggyártás alap­anyagául szolgáló szilikátra utal.) Nagyívű fejlesztési program szerint ásványi anyagot fognak kitermelni, feldolgozni, kutatóintézet hoznak létre, infrastruktúrát fejlesztenek stb. A szilikát feldolgozása nagyon energiaigényes, a már meglévő muhi atomerőmű teljesítménye is kevés az elkészült tervek szerint, emiatt még három új nagyteljesít­ményű erőmű építését is tervezték. A benyújtott tervek csak szlovák területre vonatkozó fejlesztéseket tartalmaztak, nem volt szó arról, hogy magyar területet is bevontak volna az ásvány feldolgozásba. A programnak azonban volt közös érdeklődésre is számot tartó eleme, ami magyaráz­ta a magyarországi fél részvételét. A tervekben ugyanis út- és vasútfejlesztés is sze­repelt. Az Ipolyság-Hont-Drégelypalánk közötti vasútvonalon mindössze 6 km-es tá­volságon van fölszedve máig a sín, a szlovák félnek ez fontos lett volna az áruszállí­tás miatt. Ha sikerült volna céljukat elérni, az szolgálta volna a nyugat-nógrádi regio­nális összeköttetést is. Távlatait tekintve a terv az üvegipar és a vegyipar későbbi együttműködését is elő­re vetítette. A síküveggyártás a válság éveiben megszűnt Salgótarjánban, viszont rom­jain több kisebb-nagyobb cég azóta is működik. Ezek specializálódtak pl. biztonsági üvegekre, autóüvegekre. A szlovákiai oldalon viszont megmaradt a síküveg-gyártás, ezek tudnának közös üzemeket létrehozni. A kerámiagyártás is alkalmat adhat az együttműködésre a foglalkoztatásban. A két fél összekapcsolódása lehetőséget te­remtene közös kutatóintézet alapítására. A röviden vázolt terv olyan méretű beruházást tartalmazott elsősorban a gyártási eljáráshoz szükséges energiaigény miatt, ami európai léptékű fejlesztést kívánt volna. Sikere is attól függött, el lehet-e ismertetni ekkora beruházást. Mivel ilyen nagy össze­gű támogatást a szlovák kormány nem vállalt, a terv egyelőre terv maradt, de az idők változásával újra feléleszthető. Kenyhec (Kechnec) 2001-ben végzett népszámlálás adatainak alapján Kenyhecen hozzávetőleg 910 la­kos él. A falu határában, amely Kassától és a kassai repülőtértől 18 km-re, a magyar határtól pedig 500 méterre van, ipari parkot létesítettek. Kassa mint nagyváros szol­gáltatásaival és műszaki egyetemével vonzó a befektetők számára. Az ipari park léte­sítésének ötlete már 1996-ban megfogant. A befektetők számára az volt csábító, hogy van elég beépíthető földterület, a Kassához való közelség mellett nem elhanya­golható szempont a nemzetközi repülőtér, a kiépítendő Kassa-Miskolc gyorsforgalmi út, a nagy létszámú potenciális munkaerő. A község vezetése szisztematikusan kezdte megteremteni a feltételeket az esetle­ges befektetők számára, akik új munkahelyeket teremthetnek a régióban. 2002 ápri­lisában a szlovák kormány 184,3 millió koronával támogatta a kenyheci ipari park lé­tesítését. Ebből épült a park határán található új infrastruktúra, illetve a közművek, a csatornarendszer, a szennyvíztisztító, a bekötőút és a telefoncsatlakozás. Szintén ál­lami támogatásból fedezték az első fázisban igénybe vett 80 hektáros földterület árát.

Next

/
Thumbnails
Contents