Lelkes Gábor - Tóth Károly (szerk.): Nemzeti és etnikai kisebbségek Szlovákiában 2005 (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
1. Válogatott tanulmányok és adatok a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonakozólag
Vonzáskörzetek és határok a magyar-szlovák határ mentén 127 foglalkozó szakirodalom egyik sokat emlegetett területe Dél-Tirol, mivel szerintük a határon túli magyarság területi önrendelkezését a dél-tirolihoz hasonlóan lehetne megoldani. Dél-Tirol esetében döntő körülménynek számított az anyaország, Ausztria támogatása, mely minden lehetséges eszközzel küzdött a tartomány német anyanyelvű lakóinak jogaiért, sőt a dél-tiroli autonómiáért kész volt nemzetközi síkra terelni az ügyet. A dél-tiroliak sem riadtak vissza radikális megoldások alkalmazásától (Solymári 2006). Magyarország és a határon túliak esetében azonban más a helyzet, mert nem találkozunk az országban tevékenykedő politikai erők részéről a magyar nemzeti kérdést illetően ilyen egyöntetű kiállással. A magát baloldalinak vagy különösen liberálisnak mondó, a szovjet megszállás évtizedei alatt kinevelt politikai uralkodó osztály nemzeti irányultsága csonka, emiatt nem jön szóba támogató erőként. Elméletük és gyakorlatuk hol a proletár nemzetköziség, hol a világpolgáriság, hol az európaiság mindent megoldó dogmájához köti őket. Emiatt nemzeti, tehát határokon is átnyúló érdekek képviseletére csak annyiban képesek, amennyiben az nem sérti az illető államban uralkodó nemzet érzékenységét. Az együttműködés színtere: a határ menti kapcsolatok A fentiek miatt úgy látom, hogy a határ menti kapcsolatok ki vannak szolgáltatva az aszimmetrikus viszonyoknak, elsősorban a nagy külgazdasági irányváltásnak, másrészt az államigazgatás előnytelen (a valóságban kirekesztő, az önkormányzatiság elvét tagadó) változatának, az államilag vezérelt regionalizálásnak. Az mondható, hogy Szlovákia a polgári viszonyokat is nacionalista céljainak megvalósítására használja, akárcsak minden előző politikai rendszerét. Emiatt csak a nagy, országos kapcsolatok árnyékában fognak teret kapni a határ menti együttműködési formák, mert nem erősíti őket a várt észak-déli magyar-szlovák közös regionalizálódás, a várt Kárpátmedencei nagyrégió újraformálódása. Fogalmazzunk reményt adóan: Egy rendkívül megerősödött nagytérségi kelet-nyugat irányú (gazdasági, kereskedelmi) mozgást kell a jövőben észak-dél irányúvá bővíteni. Ez a határ menti kapcsolatok felvirágzásának a feltétele. Ennek a tulajdonképpeni helyi fejlesztésnek az eszközei pedig a határok átjárhatósága, a munkaerő szabad mozgása, a testvértelepülési kapcsolatok, a társadalmi/civil kapcsolatok, az önkormányzatok, kistérségi szövetségek kapcsolatai, az eurorégiós kapcsolatok. A szándékolt szlovák állami regionalizálással szemben szándékolt magyar-szlovák alulról jövő, szerves regionalizálódásra van szükség. A határ menti kapcsolatok fejlesztésében Magyarország különösen érdekelt, mert a 100 ezer km2 államterületre jutó szomszéd országok száma Magyarország esetében az egyik legnagyobb. Hét másik állammal vagyunk határosak. Fontos a határ menti kapcsolat azért is, mert a korábban egységes magyar nemzettest széttörésével részben közvetlenül a határ mentén is nagy tömbökben élnek magyarok. Szlovákiában hivatalosan magyar nemzetiségű 520 528 személy, de magyar anyanyelvű 572 929.11 A két szám közti különbség ékes bizonyítéka annak az asszimiliációs nyomásnak, aminek ki vannak téve Szlovákiában a magyarok. A magyar állam 3200 településének 11 Forrás: Szlovák Statisztikai Hivatal, Pozsony, 2001,
