Lelkes Gábor - Tóth Károly (szerk.): Nemzeti és etnikai kisebbségek Szlovákiában 2005 (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
1. Válogatott tanulmányok és adatok a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonakozólag
Munkát adó gyárvároska, avagy az ipari park szerepe...105 1. a teherkomp és az ipari park létesülésének időpontját valamilyen konkrét feltétel beteljesüléséhez kötők csoportja - főleg az iskolázottabb munkanélküliek, valamint a középkorú és idősebb alkalmazottak. Ők elsősorban az előző fejezetben ismertetett akadályok kiküszöbölését tartanák megengedhetetlennek, máskülönben nehezen tudják elképzelni, hogy megépüljön az ipari park. Ezen a csoporton belül volt azután egy aránylag kisszámú, de eléggé hangadó társaság, akiket én kukacoskodóknak vagy minden kákán csomót keresőknek neveztem el. Ők ugyanis mintha mindig újabb és újabb akadályt találnának, szinte kedvüket lelték az akadályok kiötlésében. Külső megnyilvánulásaikban nagyon határozottnak tűnő, tájékozottságukat szívesen fitogtató, bőbeszédű személyekről van szó, akik azonban gyakran személyes „tüskéiket“, sérelmeiket vetítik ki és közösségi illetve csoportsérelemként verbalizálják. Úgy vettem észre, hogy azokban az esetekben, amikor a beszélgetőtársak ismerték ezeket a csoporttagokat, meghallgatták, de nem vették komolyan a hozzászólásaikat (sőt voltak, akik elnéző mosollyal nyugtázták, amiből arra következtettem, hogy nem először hallják). Azokban a csoportokban viszont, ahol egyáltalán nem ismerték egymást az emberek, egyeseket gondolkodóba ejtettek és egyetértésre késztettek az ilyen jellegű megnyilvánulások. 2. konkrét idősíkban gondolkodók csoportja - ők többnyire 5-10 év múlva tartják reálisnak az ipari park létrejöttét. Ezen a csoporton belül főleg a fiatalabbak és az iskolázottabbak hajlottak afelé, hogy ha sikerülne pénzt szerezni, akkor a beruházás sokkal rövidebb idő alatt is megvalósítható. Más kérdés, hogy mikorra sikerül megtölteni az ipari parkot munkaadókkal. 3. az abszolút pesszimisták csoportja - a több éve munkanélküliek alkotják, akik egyáltalán nem hisznek abban, hogy létrejöhet az ipari park. Összegzés A párkányi körzet lakosságát az ismeretetett szempontok alapján reprezentáló interjúalanyok döntő többsége pozitívan viszonyult az ipari parkhoz, egyetértett abban, hogy a régióban új munkahelyekre van szükség, s az új munkahelyek telepítésének optimális módja lehetne egy ipari park létesítése. Véleményük szerint itt elsősorban regionális, országos hatáskörű, de nemzetközi cégek is helyet kaphatnának. Úgy gondolják, elsősorban „emberszabású” kis cégek népesíthetnék be az ipari parkot, de végső soron megbékélnének a nagy nemzetközi cégek jelenlétével is, mivel a munkanélküliek nincsenek abban a helyzetben, hogy válogathassanak a munkaadók és a munkahelyek közül, s ezt az ipari parkot a priori ellenzők tábora sem hagyja figyelmen kívül. Az interjúalanyok többsége egyetértett abban, hogy az ipari park elsősorban a fiataloknak és a középkorúaknak, továbbá a középfokú iskolai végzettséggel rendelkezőknek nyújthatna munkalehetőséget, vagyis pontosan azoknak, akik a munkaügyi statisztikák szerint a munkanélküliek nagy részét alkotják. Ők bármikor hajlandók lennének elkezdeni a munkát, ha biztosítva lenne a közlekedés a munkahelyük (adott esetben az ipari park) és a lakhelyük között. A beszélgetőtársak többsége egyetértett abban, hogy az ipari parkban olyan vállalatokat kellene üzemeltetni, amelyek profilja a régió adottságaiból és az itt élő emberekhez közelálló tevékenységekből indul ki. Elsősorban tehát a mezőgazdasági környezetből és a mezőgazdasági munkák iránti vonzalomból kellene tőkét kovácsolni, még-
