Lelkes Gábor - Tóth Károly (szerk.): Nemzeti és etnikai kisebbségek Szlovákiában 2005 (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
1. Válogatott tanulmányok és adatok a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonakozólag
102 Válogatott tanulmányok és adatok - Vybrané štúdie a údaje A munkanélküliek szinte kivétel nélkül már holnap munkába állnának. Elmondták, hogy bármilyen munkát hajlandók lennének elvégezni. Ha szükséges lenne, átképeznék magukat, főleg a fiatalabbak. Egy szempontot viszont mérlegeltek: a közlekedést. Amennyiben bonyolult lenne a közlekedés, sokat kellene várni a csatlakozásra vagy egyéb ilyen jellegű problémák merülnének fel, nem biztos, hogy vállalnának munkát az ipari parkban. Akkor inkább otthon maradnának, és ha létesülne valamilyen mezőgazdasági feldolgozóüzem, szívesen szerződnének vele, az egyik pl. borsótermesztésre, a másik baracktermesztésre. Szerintük az lenne a jó, ha mindenki valami más terményre specializálódna, mert akkor mindenkinek volna mit termeszteni és nem konkurálnának egymásnak, vagyis nem kényszerülnének bele abba sem, hogy túlságosan alacsonyan árulják a terményeiket. A fiatal diplomás munkanélküliek nem igazán láttak perspektívát az ipari parkban, főleg nem alkalmazottként, ugyanis konkrét elképzeléseik vannak, amelyeket szeretnének valóraváltani, s ezeket nem tehetik az ipari parkban. Hozzá kell tenni, hogy ezek a fiatalok a párkányi körzeten kívül képzelik el a boldogulásukat és a jövőjüket. „Az itteni környezet olyan negatívan hat a kreatív emberekre, hogy vagy elmennek innen, vagy megnősülnek és elfelejtik, mit is akartak csinálni. " A gazdaságilag aktív személyek közül az alacsonyabb iskolai végzettségűek szívesen dolgoznának az ipari parkban, ha találnának megfelelő munkát, s ha többet keresnének, mint a jelenlegi munkahelyükön. Főleg az esztergomi ipari park alkalmazottai jönnének, mivel az ottani bánásmódot megalázónak érzik („utálatosak velünk a magyarok, mint a kutyákkal, úgy beszélnek velünk"). Ugyanakkor viszont attól tartanak, hogy idehaza csökkenne a fizetésük, s akkor inkább mégis maradnának Esztergomban. A többiek - főleg a középkorú férfiak - olyan munkát szeretnének, amely nem jár nagy felelősséggel, „csak el kell végezni és kész, aztán mehetünk haza a családhoz". Az érettségizett és diplomás gazdaságilag aktív személyek jelenleg biztos munkahellyel rendelkeznek vagy vállalkozók, s nem szeretnének váltani. Ugyanakkor tisztában vannak azzal, manapság mennyire „biztos" egy munkahely, ennek ellenére valószínűtlennek tartják, hogy az ipari parkban találnának állást, mivelhogy bármilyen munkát nem vállalnának el. A „bármilyen” munka esetükben azt jelenti, hogy nem a végzettségüknek megfelelő munka. A fiatal diplomások közül néhányan esetleg eljátszanának a vállalkozás gondolatával, de semmiképpen sem termelőegység létrehozásában gondolkodnának, inkább a szolgáltatások terén vállalkoznának. A vállalkozók többsége vendéglátóiparral és egyéb szolgáltatással foglalkozik, s egyelőre nem lát újabb vállalkozási lehetőséget az ipari parkban. Ami a vállalkozásnak csak a gondolatát is illeti, a többség erősen visszautasította. Ennek a negativisztikus álláspontnak két dimenziója van: 1. a manifeszt dimenzió - abban nyilvánul meg, hogy az interjúalanyok elmondják, miért nem vállalkoznának, azaz- pénzhiány miatt,- kapcsolatok hiánya miatt,- a piac túltelítettsége miatt,- a nagy kockázat miatt,- az általuk vállalkozóinak nevezett tulajdonságok és képességek miatt - pl. ügyeskedés, gátlástalanság, mások kizsákmányolása, reggeltől estig csak hajtanak, önmaguk rabszolgái stb. Mindennek negatív jelentéstartalma van. 2. a latens dimenzió - az interjúalanyok negatív vállalkozóképében nyilvánul meg, amely átterjed a vállalkozásra, mint tevékenységre, s mindez úgy rögzül, mint „nem
