Lampl Zsuzsanna: A szlovákiai magyarok szociológiája. 1. Szlovákiai és magyar (Somorja, 2012)
III. Kutatási eredmények
III. 2. A nemzeti név 79 2007-ben felnőtt lakossági mintán kaptuk a következő eredményeket (12. ábra), amelyek nem okoztak meglepetést, hiszen korábbi kutatásainkhoz hasonlóan47 ezúttal is a magyar és a szlovákiai magyar megnevezés fordult elő a leggyakrabban, méghozzá első és második választásként is. A válaszadók egyharmada határozta meg magát egyetemes magyarnak - vagyis magyarnak minden egyéb jelző nélkül (első választásként 34%, második választásként 29%). A második leggyakoribb személyre szóló etnonimum a szlovákiai magyar volt. Szlovákiai magyarnak nem sokkal kevesebben tartották magukat, mint magyarnak: első választásként 30%, második választásként 27%. A harmadik leggyakoribb személyre szóló etnonimum a felvidéki volt, amely az előző kettőnél jóval ritkább volt, hiszen elsőként 18%, másodikként 14% választotta. A többi lehetőség közül a magyar anyanyelvű szlovák állampolgárt a megkérdezettek 5 százaléka választotta elsőként, 7,5 százalékuk másodikként. Európainak elsőként 3%, másodsorban 7% nevezi magát. A többi etnonimum, vagyis az állampolgárságon és a szükebb pátrián (csallóközi, mátyusföldi stb.) alapuló, ritkán fordul elő, s valójában ugyanez az európaiságról is elmondható. Ez azonban korántsem jelent eltávolodást a gyökerektől, a tájegységtől, ahol az illető született vagy él, netán az országtól vagy Európától, csak éppen egyfajta prioritást fejez ki.48 Vagyis a személyre szóló etnonimum 12. ábra: Leginkább úgy határoznám meg magam, mint... (%) 47 Említhető például a Mozaik 2001-es nemzetközi ifjúságkutatás, amelynek eredményei szerint az akkor 14-29 éves fiatalok 54 százaléka elsőként, 24 százalékuk másodikként magyarnak definiálta önmagát. Ugyanakkor 28 százalékuknak első, 32 százalékuknak második választása volt a „szlovákiai magyar”. Tehát az ő esetükben is érvényes volt a magyar, majd a szlovákiai magyar önbesorolási sorrend (bővebben: Lampl 2007:27). 48 Az erdélyi, kárpátaljai és vajdasági magyaroknál ritkábban fordul elő a „magyar” személyre szóló etnonimum. Például a vajdaságiaknak csupán 16 százaléka tartja magát magyarnak. Ugyanakkor gyakoribb a régióhoz kötődő megnevezés: vajdasági magyarnak 49 százalékuk, kárpátaljai magyarnak 45 százalékuk nevezi magát. Vajdaságinak és kárpátaljainak is 5-7 százalékkal többen tartják magukat, mint felvidékinek. Ezenkívül az erdélyiek és a kárpátaljaiak között kétszer többen tartják magukat magyar nyelvű román, illetve ukrán állampolgárnak, mint amennyien a mi válaszadóink közül magyar nyelvű szlovák állampolgárnak.
