Lampl Zsuzsanna: A szlovákiai magyarok szociológiája. 1. Szlovákiai és magyar (Somorja, 2012)

Tartalom

„Az effajta konstrukciók által elősegített folytonosság a nemzetek és etnikai múltjuk között, a valódi átalakulások ellenére egy mélyebb, az egyének, a nemzedékek és az osztályok felett álló szükségletet sejtet, az utódokon keresztül megvalósuló kollektív halhatatlanság igényét, ami viszonylagossá teszi és csökkenti a halál értelmetlenségét, az elmúlást kísérő feledésbe merülést. A történelmi és sorsközösség révén az emlékek megőrizhetővé válnak, és a cselekvés megőrzi dicsőséges mivoltukat, mivel az erősen elvilágiasodott korszakokban az egyének csupán azok nemzedékeinek láncolatában, akiket közös történelmi és mintegy rokoni jellegű kötelékek kötnek össze, találhatják meg a halhatatlanság érzését. Ebben az értelemben a nemzetek kialakulása és az etnikai nacionalizmusok megjelenése inkább valamiféle »pótvallás«, semmint valamilyen politikai ideológia intézményesülésének tűnik, s éppen ezért sokkal tartósabb és hatásosabb is, mint gondolnánk. ” (Smith 2004:228)