Lampl Zsuzsanna: A szlovákiai magyarok szociológiája. 1. Szlovákiai és magyar (Somorja, 2012)
III. Kutatási eredmények
III. 2. A nemzeti név 77 nevezik őt. A magukat magyarnak vallók esetében tehát az etnonimum a „magyar”. Az adott közösséghez tartozó személyeknek azonban nemcsak arról van elképzelésük, hogy mi ennek a közösségnek a neve, hanem arról is, hogy a létező és általuk ismert közösségi formák közül melyiknek felel meg. Amikor tehát a szlovákiai magyarok etnonimumját kutatjuk, akkor több szempontból közelíthetjük meg a kérdést: 1. minek tartják a közösségüket - például nemzet, etnikai csoport stb. - tehát van egy közösségi nemzeti név; 2. minek nevezik ezt a közösséget és a hozzá tartozókat - például magyar; 3. minek tartják/nevezik önmagukat - például csallóközi magyar. Az első két megközelítés eredménye a közösségi etnonimum, amely két részből áll. A közösségi etnonimum példája a „magyar nemzet”, ami magában foglalja azt, hogy a közösséghez tartozók nemzetnek tartják magukat, és ezt a nemzetet „magyar”-nak nevezik. A harmadik megközelítés eredménye a személyre szóló etnonimum. Személyre szóló etnonimum például a „magyar” vagy a „szlovákiai magyar”. A példából látható, hogy a személyre szóló etnonimum azonos lehet a deklarált, azaz kinyilvánított nemzeti identitással vagy nemzetiséggel, tehát azzal, hogy valaki milyen nemzetiségűnek vallja magát, de a kettő nem okvetlenül fedi egymást. A kutatási eredményekből kiderül, hogy az emberek egyszerűen magyar vagy szlovák nemzetiségűnek tartják magukat, nem jellemző, hogy valaki szlovákiai magyar nemzetiségű legyen. Ugyanakkor, aki magyar nemzetiségű, nevezheti magát magyarnak, s ebben az esetben a deklarált identitás és az etnonimum azonos. Viszont nevezheti magát szlovákiai magyarnak, felvidékinek, mátyusföldinek, csallóközi magyarnak, s ilyenkor a deklarált identitás és az etnonimum különbözik. Ezekben az esetekben a személyreszóló etnonimum egy szűkebb, specifikusabb deklarált nemzeti identitást fejez ki. Vagyis a személyre szóló etnonimum egyben a deklarált nemzeti identitásnak, mint a nemzeti identitás külső „héjának” a specifikus változata. III.2.1. A szlovákiai magyarok közösségi etnonimuma A szlovákiai magyarokra, mint közösségre vonatkozóan többféle meghatározás használatos: nemzetiség, nemzeti kisebbség, határon túli közösség, diaszpóra, néptöredék, etnikai csoport, nemzeti közösség, nemzetrész, elszakított magyarság stb. Ezek közül a szlovákiai magyarok leginkább nemzeti kisebbségnek, nemzetiségnek, illetve elszakított magyarságnak tartják magukat (11. ábra). A többi elnevezés nem igazán talál visszhangra körükben. Stabil véleményről van szó, ugyanis az elmúlt csaknem 20 év folyamán csupán annyi változás következett be, hogy az évezred elején a szlovákiai magyarokat nemzeti kisebbségnek tartók aránya magasabb volt (42% — jelenleg 37%), a nemzetiség elnevezést választók aránya pedig alacsonyabb (19% — jelenleg 24%). Elszakított magyarságnak akárcsak most, korábban is a megkérdezettek 23 százaléka tartotta a közösséget. Tehát az említett változások nem befolyásolták a közösségi neveknél kialakult korábbi sorrendet, mely szerint a magyarok nagyjából egyharmada nemzeti kisebbségnek, csaknem egynegyedük nemzetiségnek, további egynegyedük pedig elszakított magyarságnak tartja a szlovákiai magyarokat. A domináns közösségi etnonimum tehát a nemzeti kisebbség, emellett pedig a nemzetiség és az elszakított magyarság a leginkább jellemző. Mi a neve ennek a nemzeti kisebbségnek/ nemzetiségnek/elszakított magyarságnak? Három név használatos: a magyar, szlovákiai magyar és a felvidéki magyar. Tulajdonképpen az, hogy a válaszadók minek nevezik a közösséget és a hozzá tartozókat, általában azonos azzal, aminek önmagukat tartják, vagyis a személyre szóló etnonimummal. Tehát akik magyarnak nevezik a közösséget, általában magukat is magyarnak nevezik, akik szlovákiai magyarnak nevezik a közösséget, azok többnyire maguk is
