Lampl Zsuzsanna: A szlovákiai magyarok szociológiája. 1. Szlovákiai és magyar (Somorja, 2012)
II. Népszámlálási adatok
IL 3. Anyanyelv 61 4. vannak járások, ahol otthon kevesebben beszélnek leggyakrabban magyarul, mint ahányan magyar nemzetiségűek - a Galántai, Vágsellyei, Szenei, Nyitrai járásban, Pozsonyban és Kassán; 5. általában véve jellemző, hogy ahol több magyar él, ott gyakrabban beszélnek magyarul a nyilvános és a privát szférában is, de az nem jellemző, hogy a magyar nyelv nyilvános használatának mértéke arányosan csökken az egyes járások magyar nemzetiségű lakosai arányának csökkenésével. Ez a családi nyelvhasználatra sem teljesen érvényes, bár itt inkább kimutatható egyfajta csökkenő tendencia. A 31. táblázat adatai, pontosítva az előzőekben vázolt tendenciákat, azt szemléltetik, hogy az egyes járásokban a magyar nemzetiségűek arányához viszonyítva mennyiben tér el a magyar anyanyelvűek aránya (2. oszlop), valamint a magyar nemzetiségűek arányához képest mennyivel többen vagy kevesebben beszélik nyilvánosan és otthon leggyakrabban a magyar nyelvet (3. és 4. oszlop). Újra látható, hogy a magyar anyanyelvűek aránya valamennyi járásban nagyobb a magyar nemzetiségűek arányánál. A két népesség leginkább Pozsonyban, a Szenei járásban, a Nyitrai járásban, a Galántai járásban és Kassán fedi egymást - itt a magyar nemzetiségűek és a magyar anyanyelvűek aránya közti különbség 1 százalékig terjed. Az, hogy többen vallják magukat magyar anyanyelvűnek, mint magyar nemzetiségűnek, leginkább a Komáromi, Tőketerebesi, Kassa-vidéki és Rimaszombati járásra jellemző, ahol a két népesség arányának különbsége meghaladja a 4 százalékot, a Rimaszombati járásban pedig 6,7 százalékot tesz ki. A 30. táblázat adatainak elemzésénél már volt arról szó, hogy a nyilvánosan leggyakrabban magyarul beszélők aránya minden járásban kisebb a magyar nemzetiségűek arányánál. A 31. táblázat 3. oszlopának adatai számszerűsítik ezt a különbséget:- a magyar nemzetiségű és nyilvánosan leggyakrabban magyarul beszélő lakosok aránya öt járásban közelít a leginkább egymáshoz, mégpedig a Komáromi, Nagymihályi, Tőketerebesi, Kassa-vidéki és Nagyrőcei járásban (1 százalékig terjedő különbség)- 5 százalékig terjedő különbség mutatható ki a Nyitrai, Rimaszombati, Nagykürtösi, Losonci, Lévai, Érsekújvári, Rozsnyói járásban, valamint Pozsonyban és Kassán- a két népesség aránya között 5 százaléknál nagyobb különbség öt járásban tapasztalható, mégpedig a Dunaszerdahelyi, Szenei, Vágsellyei és Galántai járásban Ahogy említettem, a Dunaszerdahelyi járásban valamennyi magyar nemzetiségű személy otthon leggyakrabban magyarul beszél, s Kassán is csaknem hasonló a helyzet. Ugyanakkor vannak járások, ahol nem minden magyar nemzetiségű beszél otthon leggyakrabban magyarul:- a Lévai, Nyitrai, Érsekújvári és Vágsellyei járásban 1 százalékig terjed azoknak a magyar nemzetiségűeknek az aránya, akik otthon leggyakrabban nem magyarul beszélnek;- a Szenei, Galántai, Komáromi járásban és Pozsonyban 3 százalékig terjed az arányuk. A többi járásban nemcsak a magyar nemzetiségűek használják otthon leggyakrabban a magyar nyelvet:- a Losonci, Rozsnyói és Nagymihályi járásban a magyar nemzetiségűek és a más nemzetiségű otthon leggyakrabban magyarul beszélők arányának különbsége 2 százalékig terjed;- a Nagyrőcei, Nagykürtösi, Tőketerebesi járásban a magyar nemzetiségüekhez képest 2 százalékkal többen;- a Rimaszombati és Kassa-vidéki járásban a magyar nemzetiségüekhez képest 4 százalékkal többen beszélnek otthon leggyakrabban magyarul. Akkor tehát a magyar nemzetiségüekhez viszonyítva az egyes járások lakosainak hány százaléka beszéli nyilvánosan és otthon leggyakrabban a magyar nyelvet? Ezt a 32. táblázat adatai szemléltetik.
