Lampl Zsuzsanna: A szlovákiai magyarok szociológiája. 1. Szlovákiai és magyar (Somorja, 2012)
II. Népszámlálási adatok
58 II. Népszámlálási adatok A továbbiakban vizsgáljuk meg részletesebben a magyarok nyelvhasználatát, mégpedig először azt, hogy milyen mértékben használják a nyilvános kommunikációban leggyakrabban a magyar nyelvet. Az adatok - melyek szerint a nyilvánosan leggyakrabban magyarul beszélők részaránya országos szinten 7,3%, ami 1,2 százalékkal alacsonyabb a magyar nemzetiségűek részarányánál - azt tükrözik, hogy a magyarok többségének elsődleges nyilvánosan használt nyelve a magyar, bár ez kerületenként változó. Legkevésbé a Nyitrai kerületben, leginkább a Besztercebányai kerületben jellemző. A Pozsonyi kerületet leszámítva valamennyi magyarlakta kerületben a magyarok nyilvános nyelvhasználatában a magyar dominál, ám ha a nyilvános magyar nyelvhasználatot összehasonlítjuk az egyes kerületek magyar nemzetiségű lakosainak részarányával, érdekes képet kapunk. A magyarság szempontjából a Nyitrai kerület a legkoncentráltabb, hiszen csaknem minden negyedik lakosa (24,6%) magyar nemzetiségű. Mégis itt használják a legritkábban nyilvánosan a magyar nyelvet: a magyarok 21,6 százaléka, ami részarányukhoz képest 3 százalékkal kevesebb. A Nagyszombati kerület a második „legmagyarabb kerület”, magyar nemzetiségű lakosainak részaránya 21,8%, tehát ha létezne fél ember, minden négy és feledik magyar lenne. A nyilvánosan leggyakrabban magyarul beszélők aránya itt 2,6 százalékkal alacsonyabb, azaz 19,2% (tehát minden öt és feledik ember). A magyar nyelvet nyilvánosan a leggyakrabban a Besztercebányai és Kassai kerületben élő magyarok használják, akik az adott kerület lakosságának 10,2, illetve 9,4 százalékát alkotják, vagyis az ő környezetükben több a szlovák ember, mint a Nyitrai és Nagyszombati kerület magyar lakosai környezetében. Ezek az adatok tehát azt bizonyítják, hogy a magyar környezet nem egyértelmű garanciája a nyilvános magyar nyelvhasználatnak. Másképp mondva: kerületi szinten nem érvényes, hogy minél több magyar él valahol, annál többen beszélnek nyilvánosan leggyakrabban magyarul. Persze ezek a népszámlálási statisztikák csak a munkahelyen és az iskolában használt nyelvre vonatkoznak, ám a szociológiai kutatások, amelyek ennél sokkal részletesebben értelmezik a nyilvános nyelvhasználatot, alátámasztják a fentebb vázolt tendenciákat. Az utolsó vizsgált jellemző arra irányul, hogy a magyar nemzetiségűek milyen mértékben beszélnek otthon a leggyakrabban magyarul (27a. táblázat, 4. oszlop). Országos szinten a magyar nemzetiségűek részarányához képest 0,2 százalékkal nagyobb az otthon leggyakrabban magyaml beszélők részaránya, tehát többen beszélnek otthon elsősorban magyarul, mint ahányan magyar nemzetiségűnek vallják magukat. Ez a tendencia a Nyitrai, a Besztercebányai és főleg a Kassai kerület lakóira jellemző. Ebben a három kerületben nemcsak a magyar nemzetiségűek használják otthon elsődlegesen a magyar nyelvet, hanem más nemzetiségűek is. Ugyanakkor az is látható, hogy nem minden magyar anyanyelvű beszél otthon elsősorban magyaml, hiszen a magyaml leggyakrabban beszélők részaránya sehol sem éri el a magyar anyanyelvűek részarányát. S az sem mindenhol érvényes, hogy a magyar nemzetiségűek otthon a leggyakrabban magyaml beszélnek (27b. táblázat): a Nagyszombati kerületben, s főleg a Pozsonyiban az otthon magyaml beszélők részaránya 0,3, illetve 1,2 százalékkal kisebb a magyar nemzetiségűek részarányánál, tehát nem minden magyar beszél otthon magyaml. A másik három kerületben az otthon leggyakrabban magyaml beszélők részaránya magasabb a magyar nemzetiségűek részarányánál, vagyis a Nyitrai, Besztercebányai és Kassai kerületben nemcsak magyarok beszélnek otthon a leggyakrabban magyarul, hanem más nemzetiségűek is. Milyen összefüggések mutatkoznak az ismeretlen nemzetiségűek és anyanyelvűek nyelvhasználatában (28. táblázat)? A négy vizsgált mutató közül a legtöbben az otthon leggyakrabban használt nyelv kérdésében nem foglaltak állást (13,5%). Ez kerületi bontásban is érvényes. így az ismeretlen nemze-