Lampl Zsuzsanna: A szlovákiai magyarok szociológiája. 1. Szlovákiai és magyar (Somorja, 2012)
II. Népszámlálási adatok
56 II. Népszámlálási adatok Kassai és Nagyszombati kerületre, vagyis ezekben a kerületekben elsősorban a szlovák nemzetiségűek beszélnek nyilvánosan leggyakrabban szlovákul. A második csoportba sorolom a Pozsonyi és Eperjesi kerületet, ahol több a nyilvánosan leggyakrabban szlovákul beszélő, mint a szlovák nemzetiségű lakos, vagyis nemcsak a szlovákok beszélnek nyilvánosan többnyire szlovákul, hanem más nemzetiségűek is. A harmadik csoportba a Trencséni és Zsolnai kerület tartozik. Mindkettőben 2 százalékot meghaladó különbség mutatkozik a szlovák nemzetiségűek és a nyilvánosan leggyakrabban szlovákul kommunikálók csoportja között, mégpedig abban az értelemben, hogy mindkét kerületben kevesebben beszélnek nyilvánosan leggyakrabban szlovákul, mint ahányan szlováknak vallják magukat. Vagyis vannak olyan szlovák nemzetiségű személyek, akik a nyilvánosság előtt leggyakrabban nem szlovákul beszélnek. S ez épp arra a két kerületre jellemző, amelyet még véletlenül sem nevezhetünk magyarlakta kerületnek, hiszen mindkettőben 0,1% a magyar nemzetiségű lakosok részaránya. így teljesen biztos, hogy az említett esetekben nem a magyar nyelv szorítja ki a nyilvános terekről a szlovák nyelvet (a nemzeti kisebbségek közül mindkét kerületben a csehek vannak legtöbben, majd a romák). Viszont láthattuk, hogy a magyarlakta kerületekben élő szlovákok és a nyilvánosan leggyakrabban szlovákul beszélők csoportja között vagy nincs különbség - mint a Nyitrai kerületben —, vagy ha mégis van, akkor kisebb, mint a nem szlovák anyanyelvűek részaránya, ami arra utal, hogy a szlovák anyanyelvű szlovákok a nyilvános szférában leggyakrabban szlovákul beszélnek. De a nem szlovák anyanyelvű szlovákok döntő többségére is ez jellemző. Mindez azt bizonyítja, hogy a magyarlakta kerületekben nem fenyegeti veszély a szlovákok nyilvános nyelvhasználatát, nem kommunikálnak magyar nyelven. Utolsóként vegyük szemügyre az otthon leggyakrabban szlovákul beszélők csoportját. Részarányuk országos viszonylatban 7,4 százalékkal kisebb a szlovák nemzetiségűek részarányánál. Ha ebből leszámítjuk a nem szlovák anyanyelvűeket, akkor elmondható, hogy az ország szlovák nemzetiségű és szlovák anyanyelvű lakosainak 5,3 százaléka, azaz 286 043 személy az otthonában leggyakrabban nem szlovákul beszél. Az országos tendencia kerületi szinten is érvényesül. Mindegyik kerületben kevesebben beszélnek otthon leggyakrabban szlovákul, mint ahányan szlovák nemzetiségűnek vallják magukat, ugyanakkor többen használják otthon leggyakrabban a szlovák nyelvet, mint ahányan szlovák anyanyelvűek. Mindez arra vall, hogy valamennyi kerületben élnek olyan személyek, akik szlovák nemzetiségük ellenére családi körben elsősorban nem szlovákul beszélnek, ugyanakkor vannak olyan emberek is, akik bár nem szlovák anyanyelvűek, otthon mégis túlnyomórészt szlovák nyelven kommunikálnak. A 26. táblázatban ez pontosan látható. A szlovák nemzetiségüekhez képest az Eperjesi és a Kassai kerületben beszélnek a legkevesebben otthon szlovákul, a szlovák anyanyelvüekhez képest pedig a Trencséni és a Zsolnai kerületben. A magyarlakta kerületek közül a Nagyszombatiban a szlovák nemzetiségűek 6,5 százaléka, valamint a szlovák anyanyelvű szlovákok 5,1 százaléka otthon a leggyakrabban nem szlovákul kommunikál. A Nyitrai kerületben ugyanez a szlovák nemzetiségűek 7 százalékáról, a szlovák anyanyelvűek 4,5 százalékáról mondható el, a Besztercebányai kerületben a szlovák nemzetiségűek 6,1 és a szlovák anyanyelvűek 5,2 százalékáról. A Kassai kerületben a legmagasabb az otthon nem szlovákul beszélő szlovákok aránya (9,2%), és ugyanott a szlovák anyanyelvűek 4,8 százaléka kommunikál otthon elsősorban nem szlovákul. Mindezt összefoglalva elmondható, hogy a szlovák nemzetiségűek döntő többsége szlovák anyanyelvű, és a nyilvános, valamint a privát szférában is leggyakrabban szlovákul beszél. Ugyanakkor kerületenként eltérő arányban
