Lampl Zsuzsanna: A szlovákiai magyarok szociológiája. 1. Szlovákiai és magyar (Somorja, 2012)
I. Kiindulópontok
I. 2. Alapfogalmak és elméletek 29 gi egyének tulajdonságaiból vagy közös viselkedési stratégiáikból adódik, hanem abból a társadalmi kontextusból, ami erőszakkal azzá tette őket, amik (Bauman 2001:71). A nemzet megteremtése az „egy állam - egy nemzet” elv alapján zajlott, amely elutasította az állampolgárok etnikai sokszínűségét. A kulturálisan is homogén államalkotó nemzet a kulturális különbözőségeket a múlt maradványainak tartotta, és az állami hatalom mindent megtett azért, hogy ezeket felszámolja. A közös nemzeti jellegre való hivatkozás, amely a hazafias lojalitás és alárendeltség megteremtésének legfontosabb ideológiai eszköze volt, szemben találta magát ezzel a kulturális sokrétűséggel, „a különféle nyelvek valóságával (amelyeket lokális és törzsi dialektusokká minősítettek, és az egyetlen elfogadott nemzeti nyelv volt hivatott őket helyettesíteni), a hagyományokkal és szokásokkal (amelyeket provinciálissá minősítettek, s egyetlen standard történelem, a múltra vonatkozó rituálékból összeállított egyetlen strandard naptár volt hivatott őket helyettesíteni)” (uo). Bauman szerint a homogén nemzetépítő nacionalisták először az átneveléssel és rábeszéléssel próbálkoztak, de csakhamar erőszakra váltottak. „A lokális vagy etnikai autonómiát kriminalizálták, az etnikai ellenállás vezetőit bujtogatóknak vagy terroristáknak kiáltották ki, és bebörtönözték vagy lefejezték őket. A »dialektusok« köztéri használatát büntették” (uo.). A homogén nemzetépítés különböző elvek szerint folyt, de végsősoron mindig az etnikai vagy lokális kisebbségeket kiáltották ki a legnagyobb ellenségnek. A történelmi fejlődés különféleképpen alakította ezeknek a kisebbségeknek a sorsát. Némelyek beolvadtak az államalkotó nemzetbe, mások megmaradtak és megmaradt a kisebbségi státuszuk is, és voltak/vannak olyanok, amelyek maguk is államalkotó nemzetté váltak. Nem egy olyan népesség van, amelynek a huszadik század folyamán többször is változott a helyzete. 1.2.2. A nemzeti kisebbségek kutatásának elméleti kiindulópontjai Zygmunt Bauman fentebb ismertetett gondolatait bevezetésnek szántam a nemzeti kisebbségekről szóló fejezethez, egyébként az előző oldalakon elsősorban a nemzetet, a nemzet kialakulását és mibenlétét elemző elméletekkel foglalkoztam. Fontos ez a szlovákiai magyarok szempontjából, ha ők nem nemzet, hanem nemzeti kisebbség? Természetesen fontos, mégpedig két oknál fogva. Az első ok az, hogy nemzet nélkül nem beszélhetnénk nemzeti kisebbségről, ugyanis a kisebbségnek nem lenne mihez viszonyítania magát, hiszen épp azért nemzeti kisebbség, mert létezik olyan nemzet, amelynek korábban nemcsak kulturális, hanem politikai értelemben is a részét képezte (kettős állampolgárság esetén továbbra is részét képezi), egy olyan nemzet, amelyhez legalább kulturálisan továbbra is kötődik.24 A második ok pedig az, hogy a nemzet kapcsán felvetett kérdések - bár nem mind releváns - a nemzeti kisebbségre is vonatkoznak. Ha elfogadjuk, hogy a nemzet történelmi kategória, és kategóriának, nem pedig csoportnak tekintjük, akkor a nemzeti kisebbség sem öröktől való (a nemzettel ellentétben ezt senki nem is hiszi, mert a kisebbségi státusz „elnyerése” általában konkrét történelmi-politikai eseményhez kötődik, időpontját tekintve sok esetben egész pontosan megállapítható), és a nemzeti kisebbség tagjai sem csoportok, hanem olyan egyének, akik azonkívül, hogy megszemélyesítik a nemzeti kisebbség fogalom jellemzőit, sokféleképpen rétegzett népességet alkotnak. A nemzeti kisebbségnek, akárcsak a nemzetnek, van politikai és kulturális eleme. A politikai elem a kisebbségi státusz, ami politikai játszmák eredménye. A kulturális elem részben azonos annak a nemzetnek a kulturális elemeivel, amelyből a kisebbség leszakadt, ugyanakkor tartalmazza a 24 Vő.: Kántor 2004:275