Lampl Zsuzsanna: A szlovákiai magyarok szociológiája. 1. Szlovákiai és magyar (Somorja, 2012)

I. Kiindulópontok

L 2. Alapfogalmak és elméletek

25

1. a népcsoport közös neve;

2. leszármazásának és közös eredetének mítoszai;

3. az együtt megtapasztalt dolgokra vonatkozó közös történelmi emlékek;

4. közös „történelmi terület” vagy „haza,” illetve az ezekkel kapcsolatos képzettársítások;

5. a közös kultúra egy vagy több eleme - a nyelv, a szokások vagy a vallás;

6. a közösség tagjai közötti szolidaritás érzése. Az etnikai közösségek hasonlítottak ugyan

a nemzetre, de még nem voltak azok, mivel nem létezett modern állam,19 amely nélkül nincs modem nemzet. Viszont mivel a modern nemzetnek két összetevője van, az etnikai és a polgári, Smith szerint ugyanúgy az etnikai közösségek, vagyis a közös kultúra nélkül sem lenne modem nemzet, ugyanis a modem nemzet sem képzelhető el a fenti jellemzők nélkül. „Egy nemzetnek, mint nemzetnek még ma is közös történelemmel és kultúrával kell rendelkeznie, vagyis közös leszármazási és eredetmítoszokkal, közös emlékekkel és kulturális jelképekkel. Ha nem így lenne, akkor csak territoriális államokról beszélhetnénk. A kulturális vagy »etnikai« elemek összekapcsolódása és egymásba fonódása a politikai, területi, oktatási és gazdasági tényezőkkel, amelyeket »állampolgárinak« nevezhetnénk, az, ami a modem nemzetet létrehozza. A mai nemzeteknek legalább annyira szükségük van a közös mítoszokra, emlékekre és jelképekre, mint az egykori etnikai közösségeknek, mert épp ez utóbbiak segítettek megteremteni és fenntartani a nemzetekre jellemző és az őket megalapozó szolidaritás hálózatait. Ezen túlmenően individualitást is kölcsönöznek a nemzeteknek. így hát a nemzeteket egyfelől az értelmiségi és egyéb elitek rekonstrukcióiként értelmezhetjük, de egyúttal joggal tarthatjuk a reálfolyamatokként vizsgálható történelmi

folyamatok által formált képződményeknek” (i. m. 213.).

A nemzet tehát az etnikai mag köré épül. A nemzeti lét polgári összetevőjének kialakulása az ipari forradalommal kezdődik, viszont az etnikai összetevő - vagyis a kulturális homogenizáció - akkorra már készen áll. Nem minden etnikai maggal rendelkező közösség válik nemzetté. De amelyiknél ez sikerül, a nemzetté válás folyamata kétféleképpen mehet végbe, mivel kétféle etnikai közösség van, a laterális vagy vízszintes, illetve a démotikus vagy vertikális. Az ún. arisztokratikus, vagy laterális, vagy vízszintes közösségek az adott társadalmon belüli uralkodó etnikumok. Esetükben a felsőbb rétegek etnikai tudata és kultúrája a meghatározó, ezt emelik a közösségteremtő tényező szintjére, mégpedig az ún. bürokratikus bekebelezés által: „a felsőbb osztályt alkotó etnikai csoportnak tehát egy viszonylag erős és szilárd adminisztratív apparátust sikerült kiépítenie, amelyet a kulturális szabályozás eszközeként is felhasználhatott, s ezáltal egy új és tágabb kulturális identitást volt képes definiálni” (i. m. 214.).20 A démotikus közösségek valamennyi rétege ugyanannak a kultúrának a hordozója, s mindenki egyformán részesedik a közös kultúrából, a hagyomány, s azon belül is a hagyományos vallás és annak artefaktumai biztosítják a kulturális egységességet. Viszont a démotikus általában egy alárendelt etnikum, amelyre a laterális etnikum ki akarja, és sok esetben sikeresen ki is tudja, terjeszteni a kulturális homogenizáció folyamatát (enélkül a laterális etnikum nem válhatna modem nemzetté). Azok a démotikus etnikumok, amelyek „nem olvadnak be”, nemzetnevelő értelmiségi rétegük vezetésével indulhatnak el a nemzetté válás útján: „az alávetett vertikális etnikum számára a nemzetnevelő értel19 Ezt Smith a nemzeti lét polgári összetevőjének nevezi (i.m. 217.).

20 Ilyen pl. a Renannál említett egységesítési folyamat. „Az inkorporáló bürokratikus állam egy arisztokratikus etnikum kultúráját közvetíti a társadalom többi rétegének, a vidéknek, a külvárosoknak, felváltva ezzel (vagy saját szolgálatába állítva) az egyházi hatóságokat és a helyi nemeseket. A nyugati társadalmak ezt az utat követték: a felső rétegekből álló etnikai mag körül szerveződő kulturális homogenizáció az adminisztratív inkorporációval párhuzamosan zajlott” (Smith 2004:228)