Lampl Zsuzsanna: A szlovákiai magyarok szociológiája. 1. Szlovákiai és magyar (Somorja, 2012)
I. Kiindulópontok
22 I. Kiindulópontok túra, a vallás, az érdekek, a földterület.15 16 Akkor minek köszönhetően jön létre a modem nemzet? És mi a modem nemzet? Azt mondja, hogy a „nemzet: lélek, szellemi alapelv” (i. m. 185.), amely két pilléren nyugszik. Az egyik a múlt öröksége, a másik a jelenlegi akarat és a megegyezés, amely kinyilvánítja, hogy az adott nép együtt akar élni: „A nemzet tehát egyetlen roppant szolidaritás, melynek lényeges alkotóelemét jelentik azok az áldozatok, amelyeket őseink hoztak és azok, amelyeket mi vagyunk készek a jövőben meghozni. Feltételezi a múltat, de a jelen a foglalata, ama kézzelfogható tény következtében, hogy valamennyien világosan kifejezzük szándékunkat: folytatni kívánjuk a közös életet. Egy nemzet léte (elnézést a metaforáért) mindennapos népszavazás, mint ahogy az egyén léte az élet folytonos igenlése. (...) Végső soron az egyetlen legitim ismérv a nemzeti akarat; mindig ahhoz kell visszatérnünk (...) Az emberek akarata változékony - de van-e földi világunkban bármi, ami ne volna az? A nemzetek nem örökkévalók: volt kezdetük és egyszer végük is lesz. Vélhetően az európai konföderáció lép majd a helyükbe, csakhogy ez a törvény nem annak a századnak a törvénye, amelyben élünk. Napjainkban a nemzetek léte üdvös, sőt, szükséges. Létük biztosítja a szabadságot, mely elveszne, ha a világot egyetlen törvény, egyetlen vezér kormányozná” (i. m. 186.). „Egészséges szellemű és melegszívű emberek hatalmas csoportja megalkotott egy erkölcsi tudatot - ezt nevezzük nemzetnek. Ez az erkölcsi tudat, míg erejét azokkal az áldozatokkal bizonyítja, melyeket az egyénnek egy közösség javára való lemondásai kívánnak meg, legitim, joga van a létezéshez” (i. m. 187.). Max Weber külön nem értekezik a nemzet történetiségéről, viszont írásaiból nyilvánvalóan kitűnik, hogy a nemzetnek a történelem során vannak előzményei, mégpedig a faj, az etnikai csoport és a nemzetség. Bár Weber saját maga szerint sem használja teljesen egyértelműen ezeket a fogalmakat és a nemzet fogalmát sem, az biztos, hogy megkülönbözteti tőlük a nemzetet. A fejlődési folyamat azzal kezdődik, hogy az emberek a faji hovatartozást, tehát a vérségi leszármazást tudatosítva (etnikai) közösséggé válnak, azaz „etnikai különállásuk tudatára ébredt közösségek”. Ehhez a tudatosításhoz szükség van valamiféle összehasonlítási alapra, aminek következtében (azért) hasonlítanak egymásra, mivel különböznek másoktól. „A nyelvi és vallási különbségek mellett általában az erősen eltérő »szokáserkölcsöket« is - amelyek eszerint az öröklött testalkattal teljesen egyenértékű szerepet játszanak az etnikai összetartozási érzések és a vérrokonsággal kapcsolatos elképzelések kialakulásánál - azok az eltérő gazdasági vagy politikai létfeltételek szokták életre hívni, amelyekhez egyegy embercsoport alkalmazkodott. (...) Az »etnikai« szempontból releváns szokáserköl-15 „Van tehát valami az emberben, ami magasabb rendű, mint a nyelv: az akarata. Svájc akarata, hogy nyelveinek változatossága ellenére egységes ország legyen, jóval jelentősebb tény, mint az a hasonlóság, amit másutt gyakorta csak zaklatások árán tudnak elérni. (...) nem lehet-e egyféleképpen érezni és gondolkodni, ugyanazon dolgokat szeretni különböző nyelveken?” (i. m. 181.) „(...) A nyelveknek azért tulajdonítanak politikai jelentőséget, mert a faj megnyilatkozásának tekintik őket. Ez a vélekedés alapjában téves. (...) A nyelvek azonossága már a kezdetekben sem vonta magával a fajok azonosságát. (...) A nyelvek történeti formációk, keveset árulnak el azoknak a véréről, akik beszélik őket, (...) A nyelv kizárólagosságának elmélete, akárcsak az, hogy túlontúl nagy jelentőséget tulajdonítunk a fajnak, veszélyekkel és hátrányokkal jár. Aki eltúlozza ezt a jelentőséget, begubódzik egy meghatározott, nemzetinek tartott kultúrába, lehatárolja, bebörtönzi magát, immár nem szabad levegőt szív az emberiség roppant mezőin, hanem bezárkózik honfitársainak titkos gyülekezeteibe. Mi sem ártalmasabb a szellemre, mi sem károsabb a civilizációra nézve. Ne feledkezzünk meg arról az alapelvről, mely szerint az ember értelmes erkölcsi lény, mégpedig annak előtte az, hogy be volna ebbe vagy abba a nyelvbe zárva, hogy ennek vagy annak a fajnak tagja, ennek vagy annak a kultúrának részese volna. A francia kultúrát, a német kultúrát, az itáliai kultúrát megelőzi az emberi kultúra” (i. m. 182). 16 „A föld a tárgyi alapot szolgáltatja, a harc és a munka porondját; a lelket az ember szolgáltatja. Ama szent formáció kikovácsolásában, amit népnek nevezünk, minden az ember. Az anyagi elemek nem elégségesek hozzá. A nemzet szellemi princípium (...), szellemi család, nem pedig a föld elrendeződése által meghatározott embercsoport” (i. m. 184)
