Lampl Zsuzsanna: A szlovákiai magyarok szociológiája. 1. Szlovákiai és magyar (Somorja, 2012)
I. Kiindulópontok
16 I. Kiindulópontok „A nemzet azokból áll, akik egy nemzet tagjának tartják magukat, s akiknek közös a nemzeti identitásuk^...) A nemzeti identitás ideáltípusa magában foglalja a közös nyelvet vagy nyelvjárást, a közös kultúrát, a szokásokat, a közös történelemre vonatkozó emlékeket (amelyek nem szükségképpen felelnek meg a tényeknek), továbbá a közös lakóterületet” (Andorka 1997:335). „A nemzet az etnikai közösségek fejlődésének csúcsformája. A nemzet etnikai és egyben társadalmi közösség, és további jellegzetessége, hogy valamilyen formában kötődik a politikához. Minden esetben a társadalmi, az etnikai és a politikai egysége. Helytelen, ha az emlitett vetületeknek csupán valamelyikét vizsgáljuk, mert sem az etnikai, sem a társadalmi, sőt még a politikai sem létezik tiszta formában” (Csámpai 2007:99). De a nemzet egyben „kulturális közösség” (i. m.110.), illetve „nyelvi közösség” is (i. m. 111.). „A nemzeti kisebbség egy adott társadalom azon tagjainak csoportja, akik nem a többségi nemzettel identifikálódnak, hanem vagy egy olyan másik nemzettel, amelynek van állama, vagy egy olyan nemzet tagjainak tartják magukat, amelynek nincs ugyan állama, de saját állam létrehozására törekszik. Etnikai csoport az adott társadalmon belül azoknak a csoportja, akik olyan közös kulturális identitás tudatával rendelkeznek, amely elkülöníti őket a többségtől vagy a többi etnikai csoporttól. Az etnikai csoport kevésbé különül el a többségtől, mint a nemzeti kisebbség” (Andorkal997:336). „Az etnikai kisebbség az etnikai közösség egyik formája, amelyet a közös etnikai jegyek, mint a nyelv, vallás, a közös eredetről, történelemről, kultúráról stb. szóló elképzelések definiálnak. Ezek alapján az egyén nemcsak a saját csoporthoz való tartozását tudatosítja, hanem a más csoportoktól való különbségét is. Az etnikai kisebbségnek, mint etnikai közösségnek a jellegzetessége abban rejlik, hogy egy adott nagyobb politikai-igazgatási egységben, amelynek részét képezi, kisebbségi státuszban van. Ez a státusz hátrányos politikai, gazdasági vagy társadalmi pozícióként jellemezhető, mint a kisebbség többségnek való alárendelése, vagy a kisebbségnek a többség általi diszkriminációja. (...) A kisebbség nemcsak a kisebbség és a többség aszimmetrikus számarányából következik (kvantitatív kritérium), hanem kölcsönös viszonyrendszerük természetéből is (kvalitatív kritérium)” (Tancer 2009:344). Tehát nemzet és nemzeti kisebbség (esetenként etnikai kisebbség) alatt általában olyan egyéneket értünk, akik egy földrajzilag behatárolt területen élnek, közös a nyelvük, a történelmük és a szokásrendszerük, viszont míg az elsők, a nemzethez tartozók a saját nemzetük közös területén élnek, addig a nemzeti kisebbség (etnikai kisebbség, nemzetiség) tagjai egy nem a saját nemzetükhöz tartozó többség által uralt területen. Ebből kiindulva a szlovákiai magyarokat nemzeti kisebbségnek tekinthetjük, hiszen pontosan megfelelnek a fenti definícióknak. Földrajzilag behatárolt területen élnek: Szlovákiában, s az országon belül elsősorban Dél-Szlovákiában.4 Közös nyelvük a magyar, közös a történelmük és a szokásrendszerük. Ugyanakkor nem egy egységes csoportot,5 hanem egy több szempontból is strukturált népességet alkotnak, amint arról hétköznapi tapasztalataink alapján gyakran meggyőződhetünk, s amit az empirikus adatok is egyértelműen igazolnak. A szlovákiai magyarok szociológiai kutatásánál a fenti definíció egy kiindulópont, amely az adott népesség empirikus vizsgálatához elengedhetetlenül szükséges „kézzelfoghatóvá 4 Itt újra felmerülhet a kérdés, hogy mi a helyzet a Magyarországon élő, illetve az oda tartósan áttelepült szlovákiai magyarokkal. Szlovákiához viszonyított státuszukban ez nem jelent változást. Hogy Magyarországon a „határon túli” magyar kisebbséginek érzi-e magát, vagy pedig az államalkotó nemzet egyenértékű tagjának, arról kellő tapasztalat és adatok hiányában nem tudok egyértelmű véleményt mondani. 5 Épp ezért használom már a 90-es évektől a „magyarok” kifejezést az egyébként gyakori „magyarság” helyett.
