Lampl Zsuzsanna: A szlovákiai magyarok szociológiája. 1. Szlovákiai és magyar (Somorja, 2012)

IV. Melléklet

128 IV. Melléklet A két alminta közül a magyarországiak inkább afelé hajlanak, hogy az áttelepülés nem hozott változást az életükbe. A csallóköziek többsége pozitív változásokat érzékel, ugyanak­kor leginkább ők panaszkodnak a közlekedésre. Főleg a tömegközlekedést szidják, ami azzal is összefügg, hogy a magyarországiakhoz képest ők gyakrabban veszik igénybe a tömeg­­közlekedési szolgáltatásokat. A magyarországiak közül cca. minden tizedik pozitív és egy­ben negatív változásokat is említ. A közlekedésen túl főleg a korábbi társas kapcsolatok el­vesztésére, leszűkülésére gondolnak (38. ábra). 38. ábra. Azzal, hogy ideköltözött, megváltozott az élete? (%) 3.2. Ingázás és közlekedés Szlovákia lakosságára - főleg a vidéken élőkre - nagy mértékben jellemző az ingázás. 2005- ben a gazdaságilag aktív lakosság 60%-a naponta ingázott a munkahelye és a lakhelye között (Moravanská 2006), s ez az arány azóta sem csökkent. Természetes velejárója a szub- és dezurbanizációnak, hogy az ingázók állandó lakhelye vidéken van, dolgozni pedig a város­ba járnak. Épp ezért valamennyi érintett számára nagyon fontos az utak mennyisége és álla­pota, valamint a tömegközlekedés minősége. Az általunk vizsgált lakosság körében is magas az ingázók részaránya. Amikor még a fő­városban laktak, a csallóköziek 60%-a, a magyarországiak fele Pozsonyban dolgozott. Leszá­mítva azokat, akik nem dolgoztak, akkoriban a csallóköziek 35, a magyarországiak 47%-a ingázott. A kiköltözéssel alaposan megnőtt az ingázók aránya, hiszen jelenleg a csallóközi­eknek csak 15, a magyarországiaknak pedig csupán 10%-a dolgozik a lakhelyén, a többiek-

Next

/
Thumbnails
Contents