Lampl Zsuzsanna: A szlovákiai magyarok szociológiája. 1. Szlovákiai és magyar (Somorja, 2012)
IV. Melléklet
124 IV. Melléklet és a munkájukkal. A többi területtel kicsit elégedetlenebbek, de ezekkel kapcsolatban is még mindig az elégedettség dominál. A magyarországiak nagyon elégedettek a lakáskörülményeikkel, a családi életükkel, a lakhelyükkel, a munkájukkal, a szlovákok és magyarok együttélésével, az emberi kapcsolatokkal, a többi területtel pedig nem kimagaslóan, de azért ők is elégedettek. A kapott eredmények két ponton teljes mértékben megegyeznek a reprezentatív lakossági felmérések eredményeivel. Egyrészt abban, hogy a populáció általában a családi életével a legelégedettebb, másrészt pedig abban, hogy általánosan jellemző a jövedelemmel kapcsolatos elégedetlenség. Ugyanakkor a mingránsok lényegesen elégedettebbek a lakáskörülményeikkel, s bár ők is leginkább a jövedelmüket nehezményezik, e tekintetben is elégedettebbek a lakosságnál. 3. A KUTATÁS EREDMÉNYEI 3.1. A migráció előzményei és okai Szlovákiában a lakosság egy része (főleg a fiatalabbak és iskolázottabbak14) szívesen keres munkát akár külföldön is, a lakosság másik része viszont sokszor arra sem hajlandó, hogy a szomszédos településre menjen dolgozni, mivel az alacsony bérszint nem kompenzálná az ingázással járó magas utazási költségeket. Szakemberek szerint a munkaerőpiaci mobilitás további hátráltató tényezője az alacsony költözködési hajlandóság, amelyet két alapvető tényezővel magyaráznak: 1. a lakosság mezőgazdasági orientációja és az ezzel összefüggő földhözkötöttség, amely oda vezet, hogy nem akarnak megválni az ingatlanjaiktól, és nem akarnak máshova költözni (ez főleg a déli régiókra, tehát épp a magyarlakta járásokra jellemző), 2. a magas lakásbérleti díjak, amelyek nincsenek összhangban a kereseti lehetőségekkel, így a vándorló munkaerőnek ingáznia kell, ami új fent arra készteti, hogy inkább otthon maradjon A 2001-es népszámlálás eredményei, valamint a más felmérésekből (Gajdoš 2001; Moravanská 2006; Lampl 2007) rendelkezésre álló adatok azt bizonyítják, hogy Szlovákia lakossága nem igazán szeret költözködni. 2004-ben a lakosság 60%-a ugyanott élt, ahol született, a szülőhelyüket elhagyók háromnegyede pedig csak egyszer költözött életében. A költözködés inkább a városlakókra jellemző, s a szülőhelyüket inkább elhagyják a nem szlovák nemzetiségűek, mint a szlovákok.15 A nemzetiségi szempont kivételével mindezt a mi adataink is megerősítik. A megkérdezettek cca. kétharmada felnőtt élete során egyszer költözött más településre, ami azt jelen14 Az iskolázottsággal egyenes arányban növekszik a nagyobb távolságokra költözés hajlandósága. 15 A 2007-es adatok csak a szlovákiai magyarokra vonatkoznak, viszont ezek is az alacsony migrációs szándékról tanúskodnak. A szlovákiai magyarok túlnyomó többsége - a migráció célterületétől függően 60-84 százalék - még akkor sem akarna elköltözni, ha ezzel javulnának az életkörülményei. Ez különösen érvényes a belső migrációra, ugyanis Magyarországra, más európai országba és majdhogynem tengerentúlra is szívesebben költöznének, mint Szlovákia bármely más területére, amely lakhelyükön kívül esik. Azok közül, akik mennének, a legjellemzőbb a szomszédos városrészbe/faluba, Magyarországra és nyugat-európai országba való migrációs hajlandóság, amely a megkérdezettek nagyjából egy negyedét érinti, ami viszont a múlthoz hasonlítva mindenképpen magasabb költözési kedvről árulkodik. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy 2007-ben a megkérdezettek fele naponta ingázott a lakhelyéről a munkahelyére.
