L. Juhász Ilona: A harmincnégyes kőnél… Haláljelek és halálhelyek az utak mentén (Somorja-Komárom, 2013)
3. Halálhelyjelek Szlovákiában - különös tekintettel Dél-Szlovákia közútjaira
94 Halálhelyjelek Szlovákiában - különös tekintettel Dél-Szlovákia közútjaira 3.10. Az elhunyt képi ábrázolása a halálhelyjeleken A temetőkben elterjedt jelenség az elhunytak képi ábrázolása a síremlékeken. A megboldogult domborműves ábrázolása már a kutatott területen feltárt római síremlékekről is ismert, s a keresztény kultúrkörben elterjedt epitáfiumokon ugyancsak nagy számban fordulnak elő. Számos domborműves temetői síremlék látható a temetőkben napjainkban is, egy részük profilból, más részük pedig szemből ábrázolja az elhunytat. Az általam kutatott területen - eddigi ismereteink szerint - a fényképes síremlékek elsősorban olasz hatásra terjedtek el a 19. század végén, később azonban a szláv hatás is jelentős befolyást gyakorolt (L. Juhász 2002; L. Juhász 2004; L. Juhász 2011). Először a városi temetőkben jelentek meg, majd a 20. század első felében fokozatosan a falusi temetőkben is elterjedtek. Ezek ovális vagy négyzet alakú porcelánfotók voltak, napjainkban is készítenek ilyeneket. Az utóbbi, nagyjából 3 évtizedben terjedt el nagyobb mértékben az elhunytak új, gravírozási eljárással készült ábrázolása is, amit egyértelműen délszláv, valamint szovjet hatásnak tekinthetünk. A temetői fényképhasználat párhuzamait a halál - helyjelekkel kapcsolatban is megfigyelhetjük (L. Juhász 2004, 116-117, 128; L. Juhász 2009, 88; L. Juhász 2011, 134-136). Egyre gyakoribb, hogy az elhunyt fényképét a halálos balesetet követően elhelyezik a helyszínen, fiatalok esetében szinte minden esetben. Sokszor átlátszó fóliába csomagolják vagy pedig fényképkeretbe teszik, hogy védve legyen az időjárás viszontagságaitól, elsősorban a csapadéktól. A fóliába csomagolt fényképet gyakran a halálhelyjelet alkotó fatörzsekre tűzik. Az emlékjelként állított fakereszteken néha egészen pici fényképek is előfordulnak. Ezek a fényképek természetesen aránylag korán tönkremennek, kifakulnak, emiatt bizonyos idő után újakra cserélik őket. Az időtálló anyagból készült emlékjelekre (ugyanúgy, mint a síremlékekre) már porcelánfotók, illetve a márvány- vagy műkő lapra gravírozott képmás kerül. Az emlékjelek mellett néha kisebb vagy nagyobb képkeretben az elhunytról akár 2 fénykép is látható, sőt arra is van példa, hogy egy nagyobb üveggel fedett képkeretbe több, akár 2-3 különböző fénykép is felkerül. Ez a gyakorlat elsősorban a motorbaleset áldozatainak esetében figyelhető meg. A motoros ideiglenes vagy állandó haláljelére általában az őt járművével együtt ábrázoló fotó kerül, de van példa arra is, hogy akár két porcelán képmás is látható ezeken. A gravírozási technikával készült képmásokkal kapcsolatban fontos megemlíteni, hogy a halálhelyjeleken a porcelánfotókhoz viszonyítva arányaiban kisebb számban fordulnak elő, s jóval később is jelentek meg a temetői sírjelekhez viszonyítva. Ezzel szemben az egykori Jugoszláviában állított halálhelyjeleken már jóval az 1989-es rendszerváltás előtt feltűntek, és ott sokkal nagyobb mértékben terjedtek el. Az általam kutatott területen a legkorábbi porcelánfotó egy 1985-ben motorbaleset következtében elhunyt plébános emlékjelén látható.
