L. Juhász Ilona: A harmincnégyes kőnél… Haláljelek és halálhelyek az utak mentén (Somorja-Komárom, 2013)
3. Halálhelyjelek Szlovákiában - különös tekintettel Dél-Szlovákia közútjaira
3. Halálhelyjelek Szlovákiában - különös tekintettel Dél-Szlovákia közútjaira Az alábbiakban azokkal a haláljelekkel foglalkozom behatóbban, amelyeket a közutakon történt közlekedési balesetek halálos áldozatainak emlékére állítottak, s a közlekedési halálhelyjelek kategóriájába tartoznak. 3.1. Tipológia Mielőtt bármiféle tipológia kialakítására tennénk kísérletet, fontosnak tartom megjegyezni, hogy ezek az emlékjelek általában ritkán fordulnak elő tiszta, elkülöníthető alakban. A főbb típusokat általában egy sor átmeneti forma kapcsolja össze, s nagyon gyakoriak a kollázsszerű haláljelek is. Zora Rajkovič 6 csoportba osztotta a haláljeleket: koszorú, kereszt, emléktábla, emlékmű, valamint a „piramis” és az emlékforrás. A piramis formájú emlékjeleket a „nem katolikusok” állítják, s az emlékforrással kapcsolatban megjegyzi: „Meglehetősen ritkán lehet látni emlékforrásokat (olyan haláljeleket, amelyeknek egyik alkotórésze a friss vizű forrás)” (Rajkovič 1990, 28). Kovács Ákos Rajkovič haláljel-tipologizálását vette át, ő azonban további külön csoportnak tekintette a temetői sírt imitáló kvázi sírokat (Kovács 1990, 9-10). Eddigi kutatási tapasztalataim alapján én más szempontból kategorizáltam a halálhelyjeleket. Az alábbi fő- és alcsoportokat különböztetem meg: 3.1.1. Mécsesek, virágok a baleset helyszínén Számos baleset helyszínén év közben egyáltalán semmi nem jelzi, hogy ott egykor valaki életét vesztette, halottak napja alkalmával azonban élő virágokat és mécseseket helyeznek el a helyszínen, amelyeket az év folyamán aránylag rövid időn belül el is távolítanak. E jelenség szemléltetésére legjobb példa a Nagykürtös közelében fekvő Érújfalu, ahol a falu központjában lévő buszmegálló mellett több éve ismétlődik az emlékezésnek ez a módja. Itt 1997-ben történt egy baleset, amikor autóbuszról leszálló s a túloldalra igyekvő figyelmetlen kisfiút gázolt halálra egy teherautó. Ezt a már több mint egy évtizede ismétlődő rítust nem tekinthetjük általánosnak, erre a jelenségre sokkal inkább a rövidebb, 3-4 éves időintervallum a jellemző. Érújfalu valószínűleg azért képez kivételt, mert a baleset a temető felé vezető úton történt, tehát a hozzátartozók mindig elhaladnak a helyszín mellett, amikor a fiuk sírjához mennek. A halálhely megjelölésének ez a módja nem túl gyakori, a haláleset után általában valamilyen egész évben látható jelet vagy legalább egy koszorút helyeznek el, amely a következő évig a helyén marad.
