L. Juhász Ilona: A harmincnégyes kőnél… Haláljelek és halálhelyek az utak mentén (Somorja-Komárom, 2013)
9. Összegzés
Összegzés 205 lékein szinte kivétel nélkül megtalálható az elhunyt képmása porcelánfotó vagy pedig gravírozott formában, de néha mindkettő is. A síremlékek felirata sohasem utal a halál konkrét okára, csupán arra, hogy tragikus körülmények között, hirtelen vagy váratlanul távozott az elhunyt. A balesetet okozó jármű ábrázolása a síremlékeken egyelőre még ritkaságnak számít. A nyomtatott sajtóban elterjedt és egyre közkedveltebb megemlékezések rovatban is számos hozzátartozó emlékezik meg az elhunytról évente, a tragédia évfordulójának napjához kötve, s közlik az elhunyt-elhunytak fényképét is. A közúti balesetek áldozatainak emlékére slágerek is születtek, ezek a dalok gyakran zenei aláfestésként szolgálnak a világhálónak köszönhetően megjelent új s egyre terjedő folklórműfajnak, az emlékvideóknak. Ezek az emlékvideók általában az elhunyt életét bemutató képek alapján készültek, de gyakran a bemutatják a tragédia helyszínét, valamint az ott állított emlékjelet is. Az haláljelek elfogadását és elutasítását illetően megoszlik a társadalom véleménye. Bár az illetékes szervek nem nézik jó szemmel ezt a jelenséget, azonban az autópálya kivételével az emlékjelek állítását a közutakon csupán akkor tiltják, ha közvetlenül veszélyeztetik a közlekedés biztonságát. A halálhelyjelek számának csökkentése érdekében az utak mentén Európa-szerte egyre több közös emlékhelyeket alakítanak ki a közutak és autópályák különböző szakaszain, ahol a hozzátartozók emlékjelet állíthatnak és emlékezhetnek szeretteikre anélkül, hogy saját testi épségüket vagy pedig a közlekedés biztonságát veszélyeztetnék. Az átlagosnál jóval gyakoribb halálos kimenetű balestek helyszínéhez különféle hiedelemtörténetek, hiedelemalakok kapcsolódnak, amelyek az interneten tovább variálódnak, s újabbak is keletkeznek. A Dl-es autópályának a 80. km körüli útszakaszához is számos ilyen hiedelemtörténet kötődik, amelyek szerint az itt kísértő szellemek és más földöntúli lények okozzák a sok balesetet. Az úton járók patrónusa, Szent Kristóf kultuszával kapcsolatban elmondható, hogy a gépjárművezetők körében (a vallásosaknál és nem vallásosaknál egyaránt) egyre népszerűbbek az amulettként funkcionáló, a szentet ábrázoló kulcstartók, mágnesek, kis szentképek stb. A Kristóf-napi gépjárműszentelések száma ha nem is intenzíven, de évről évre nő. A magyarországi Kristóf-kultuszhoz viszonyítva Szlovákiában ma még kevesebb szentelést tartanak, s a Szent Kristóf nevét viselő vendéglők, panziók stb. száma is jóval alacsonyabb, mint Magyarországon. A halálhelyekhez kötődő szokások és kultusz kapcsolódik annak a régiónak, esetleg országnak a temetkezési szokásaihoz, halottal kapcsolatos rítusaihoz, ahonnan az elhunyt származik. A migráció és a mobilitás felerősödésének hatására azonban megjelennek olyan elemek is, amelyeket az állítok utazásaik közben, más országokban, más halálhelyj eleknél láttak.
