L. Juhász Ilona: A harmincnégyes kőnél… Haláljelek és halálhelyek az utak mentén (Somorja-Komárom, 2013)
1. Kegyeleti jelek, haláljelek, halálhelyjelek. Egy régi-új szokás: a halálos balesetek helyszínének megjelölése
Kegyeleti jelek, haláljelek, halálhelyjelek... 17 Számos legenda, monda kapcsolódik valamilyen gyilkossághoz kötődő kegyeleti jelhez. Egy ilyen közismert monda például a Pozsonyt és Prágát összekötő egykori főút mellett álló Kilenc kereszthez kapcsolódik, amelynek ma már több variánsa ismert, a világhálónak köszönhetően pedig ezek száma tovább gyarapodott s gyarapszik ma is. A monda szerint a 16. század közepén kilencszeres gyilkosság történt ezen a helyen, s a kilenc kereszt állítólag az ide eltemetett áldozatok sírját jelöli. A monda egyik variánsa szerint egy megcsalt vőlegény tettestársával állt bosszút az esküvőről éppen hazafelé tartó esküvői meneten, de amikor egy golyó a volt menyasszonya életét is kioltotta, magával és tettestársával is végzett. Napjainkban számos történet kering a világhálón, melyek szerint a meggyilkolt menyasszony szelleme kísért a kereszt közelében futó Dl-es autópályán, ezért történik ott olyan sok halálos kimenetelű baleset (vö. L. Juhász 2011a, 61-104; L. Juhász 2011b, 103-144). Bizonyos esetekben - bár a halálos tragédiák helyszínén semmilyen konkrét emlékjel sem található - a hely elnevezése utal az egykori tragédiára. Európa-szerte számos ilyen helyhez kapcsolódó monda ismeretes. A felső-ausztriai Gramastetten határában például egy magas sziklát, ahonnan a monda szerint a szerelmétől eltiltott s egy nem kívánt házasságra kényszerített hajadon vetette magát a mélybe, „Rabenstein”-nek neveztek el. A helyi szájhagyomány szerint ugyanis miután a lányt már hosszabb ideje hiába keresték, a teteme fölött köröző hollók vezették nyomra az őt keresőket (Schwierz 2005, 30-33). A szakrális kisemlékekkel foglalkozó, kőkereszteket és más kőből készült objektumokat bemutató honismereti és tudományos munkákban számos, a halálos tragédiák emlékére állított emlékjellel kapcsolatos adatra bukkanhatunk. Csak Szászországból példák egész sorát említhetnénk, s nagyon sok 17. századi adatot is hozhatunk. Ilyen például a Lipcse körzetéhez tartozó Colnitzban egy eredetileg 1652-ben állított és 1727-ben felújított emlékjel (Quietsch 1980, 75-76), vagy az ugyancsak a szászországi Muldában álló, a 17. sz. első felében állított, gyilkosságot jelölő kereszttorzóra vonatkozó adatok (Wendt 1989, 52-54). Számos hasonló példát hozhatunk egyebek közt Werra-Meissen körzetéből (Saalfeld 1995, 105,159, 303) vagy Hessen tartományból (Riebeling 1977). A haláljelek különleges és egyedi típusát képviseli a Wismar és Rostock közti régióban előforduló antropomorf jellegű, a német szakirodalom által „Mordwange”-nek nevezett objektumtípus (Saal 1982, 30-35; Gernot 1987, 55-61; Werner 1999, 2; Graf 2012, 34-37).12 A legkorábbi - a 14. század végéről származó - emlékjelet Grevesmühlen közelében az Everstorfer Forst nevű helyen dokumentálták. A felirat tanúsága szerint az 1391-ben meggyilkolt Ludeke Morzellenburch wismari polgár emlékére 12 Ebből az emlékjeltípusból mindössze 18-at találtak a kutatók Wismar és Rostock vidékén, Németország más területein nem fordul elő (Saal 1982, 32).
