L. Juhász Ilona: A harmincnégyes kőnél… Haláljelek és halálhelyek az utak mentén (Somorja-Komárom, 2013)
5. A társadalom viszonyulása a halálhelyjelekhez
178 A társadalom viszonyulása a halálhelyjelekhez A Magyarországon ugyancsak halálútként emlegetett 47-es számú, a Hódmezővásárhelyt és Szegedet összekötő autóút áldozatainak emlékjelét143 - amely a „lelkek emléke” nevet kapta - két zúzott karosszéria alkotja, amelyek tulajdonképpen az összeütközés pillanatát örökítik meg.144 145 Tudomásom szerint Szlovákiában eddig csupán Zólyom mellett alakítottak ki egy nagyobb területen emlékhelyet, ahol a közlekedési balesetek áldozatainak hozzátartozói haláljelet állíthatnak elvesztett szerettüknek. Tehát az itt állított emlékjelek már nem a halálhelyjelek, hanem a haláljelek kategóriába sorolhatóak. Összegzésképpen elmondható, hogy az út menti haláljelek állításának szokása tájainkon is megosztja a társadalmat, s amint a fentiekből is kitűnik, az illetékesek hozzáállása sem egységes. Az autópályák esetében már sokkal szigorúbbak az előírások Európa-szerte, itt kifejezetten tiltják a halálhelyjelek állítását. Baleset-megelőző kezdeményezések A közlekedési balesetek elkerülésének, megakadályozásának, megelőzésének kérdése egyaránt foglalkoztatja mind a hivatalos szerveket, mind a magánembereket. Az utak mentén elhelyezett különféle óriásplakátok figyelmeztetik a közlekedőket a gyorshajtás veszélyeire Európa-szerte. Ezek elsősorban a biztonsági öv használatának fontosságára vagy a gyorshajtás, az alkoholfogyasztás veszélyeire stb. figyelmeztetik az arra haladókat, néha szinte már morbid módon. Ilyen volt például a többeket is megbotránkoztatott, síremléket ábrázoló plakát Magyarországon, vagy pedig a pár évvel Ausztria-szerte kirakott fekete alapú, fehér keresztet és a R.I.P. feliratot tartalmazó, gyászjelentést idéző figyelmeztetés. A dögkeselyűket ábrázoló és a Hallo Raser, wir warten!'45 feliratú, ugyancsak Ausztria autópályái mentén látható óriásplakát is sokak emlékezetében megmaradt. Szlovákiában is különféle módszerekkel próbálkoznak, hogy csökkentsék a közúti balesetek számát: például fekvőrendőrök elhelyezésével, valamint az ember nagyságú rendőrt ábrázoló színes táblák elhelyezésével az utak szélén. 143 www.delmagyar.hu/hodmezovasarhely_hirek/felavattak_a_lelkek_emleket_vasarhelyen/2020719/ (letöltve: 2008. december 2.) 144 Békés Izabella Crash art (Karambolművészet) című írásában az alábbiakat olvashatjuk ezzel az emlékjellel, illetve általában a halálhelyjlekkel kapcsolatban: „Amikor először találkoztam a fenti idézettel (»Amikor a felfordult gép mögül kikászálódtam - mocskos és bűzös rongy -, úgy éreztem, hogy a szívemen az öröm izzó vasa haladt gyönyörűségesen át!« F.T. Marinetti), mindennapi utazásaim egyik képe, az országút melletti szobor idéződött fel bennem. A szobor szokatlan helyen, a Hódmezővásárhelyét és Szegedet összekötő autóút Vásárhely felőli bejárata mellett áll. Az alkotás egy baleset momentumát, az autó és a motor összeütközésének pillanatát ábrázolja. A legalább két méter magasban fényesen csillogó zúzott karosszériák a korábban Halálútként emlegetett 47-es út áldozatainak állítanak emléket. A megemlékezés, a gyász ilyen megnyilvánulása rokonságot mutat azzal a rítussal, amely során a halálos baleset áldozatának rokonai koszorút helyeznek el a balesetben szerepet játszó fa törzsére. A konvencionális, mindenki által értett és ismert »haláljelek«, vagyis a koszorúk kapcsolatot teremtenek a mellettük elhaladó autósok és a baleset között, ezáltal életben tartják az áldozat emlékét. Az ilyen megemlékezés azonban szűk körű, hiszen kizárólag az elhunyt ismerőseit érinti, érintheti. A többi autós számára a koszorú ettől eltérő jelentéssel bír, vagyis memento móriként funkcionál.” http://apertura.hu/2008/osz/bekes (letöltve: 2009. december 10.) 145 Magyarul: Helló, száguldó, várunk!
