L. Juhász Ilona: A harmincnégyes kőnél… Haláljelek és halálhelyek az utak mentén (Somorja-Komárom, 2013)
4. Az áldozatok emlékezete
Az áldozatok emlékezete 151 Fájó szívvel emlékezünk április 24-én, halálának első évfordulóján drága gyermekemre, MARKUSZEK EMILRE (Komárom). Gyémánt szívedet, lelkedet egy éve nyomja a föld. Nagyon őriztelek benneteket, nagyon vigyáztam rátok, még az Istennél is jobban. Számomra minden lépésed aranyból volt, ahogy jöttél felém, a mosolyod, a vigasztaló szavaid, széttépi a fájdalom a szívemet. Zokogva zokogok érted: édesanyád, 5 testvéred családjukkal, imádott kisfiad, Patrik és nevelt gyermeked, Gábor. (Új Szó 2006. április 24., 10) Második évforduló: A koporsó lezárta szerető szívedet, Nem látjuk már többé mosolygó szemedet. Fáj a szívünk, mert minket itt hagytál, Búcsú nélkül elaludtál. Elmentél, a szemem többé hiába keres, Szívem fáj, a ház nélküled olyan üres. A két dolgos kezed most már megpihent, Az angyalok vigyáznak rád odafent. De tudjuk, hogy a csillagok közt a legfényesebb Te vagy, Utat mutatsz, szívünkben örökre itt maradsz. Fájó szívvel emlékezünk április 24-én, halálának második évfordulóján drága gyermekemre, MARKUS[Z]EK EMILRE (Komárom). Drága gyermekem, Te voltál a jóság, már két éve itt hagytál engem. Hová lettek a gyönyörű szemeid, amik tele voltak mosollyal, amikor jöttél felém. Te mindig kiskorodtól felnőtt korodig rendkívül anyás voltál, mindig azt mondtad, anyukám, maga a világ legjobb anyukája. Imádtál engemet, a testvéreidet is, akik nagyon szerettek Téged. Széttépi szívemet a fájdalom, míg élek, vérző szívvel zokogok érted. Imádott édesanyád, 5 testvéred családjukkal együtt, keresztanyád, akit nagyon szerettél, és az egész rokonság. (Új Szó 2007. április 25., 5)
