L. Juhász Ilona: A harmincnégyes kőnél… Haláljelek és halálhelyek az utak mentén (Somorja-Komárom, 2013)

4. Az áldozatok emlékezete

Az áldozatok emlékezete

133

A halál negyedik évfordulóján megjelent verssorokkal már nem utalnak a tragikus halálra:

A múltba visszanézve valami nagy on fáj,

Valakit keresni, várni, aki nincs már.

Pedig voltak álmai, vágyai, ő is remélt,

De élete egy váratlan percében örökre véget ért.

(Új Szó 2010. július 24., 14)

Az ötödik évforduló alkalmából megjelent megemlékezés sorai már ismét utalnak a váratlan búcsú tényére:

Fájó szívünkben a vérző seb gyógyíthatatlan,

Mert hiányod az életünkben pótolhatatlan.

Szó nélkül búcsúztál, örökre itt hagytál,

De szereteted s emléked velünk él tovább.

(Új Szó 2011. július 25., 15)

A hatodik évfordulón 2012-ben az elhunyt fényképét és az alábbi megemlékezést közölte a lap:

Az élet múlik, de akit szerettünk,

Arra életünk végéig Könnyes szemmel emlékezünk.

Fájó szívvel emlékezünk, halálának 6. évfordulóján KOVÁCS JÁNOSRA (Somorja).

Emlékét őrző családja

(Új Szó 2012. július 25., 10)

Az elhunyt fiú halálhelyjelét hosszú ideig az a fa képezte, amelynél a baleset történt a 63-as főút Somorja és Bacsfa közötti szakaszán. A fára felerősítették a fényképét is, s az idők során háromszor is kicserélték. A fa törzsére különféle tárgyakat, koszorúkat és virágokat is erősítettek, tövében pedig mécsesek voltak. A közelmúltban „KOVI” felirattal egy fakeresztet állítottak.