L. Juhász Ilona: A harmincnégyes kőnél… Haláljelek és halálhelyek az utak mentén (Somorja-Komárom, 2013)
4. Az áldozatok emlékezete
Az áldozatok emlékezete 127 az emlékjelhez. A Kiskürtösről kivezető úton 2010-ben történt baleset helyszínén három fóliába helyezett s egy fa törzsére (ide került az elhunyt fényképes emléktáblája is) erősített verset is találunk, amelyek a 37 évesen elhunyt családapához szólnak. Az egyiket az elhunyt sógornője, a másik kettőt pedig a feleség írta a maga és a gyerekek nevében. A feleség verse alatt 2010. márciusi, a másikon pedig 2010. októberi a keltezés, tehát az egyik a halálos baleset után, a másik pedig a férj meg nem ért harmincnyolcadik születésnapjára készülhetett. Mint korábban már említettük, az emlékjelek látogatásának intenzitása elsősorban attól függ, milyen távolságra fekszik a hozzátartozók lakhelyétől. A közelieket általában év közben is gyakrabban felkeresik. Meglátogatják a halál évfordulóján, halottak napján, az elhunyt születésének napján (néha neve napján is), s hasonlóan, ahogyan azt a temetőlátogatások kapcsán megfigyelhetjük, karácsony környékén, sőt néhányan már húsvét alkalmából is. Évről évre egyre több helyen jelennek meg karácsonykor a feldíszített fenyőágak, kis karácsonyfák, angyalfigurák, s adventi koszorú is előfordult. Legújabban már a húsvéti nyulak és csokoládétojások is feltűntek. A távolabb lakó hozzátartozók egy része általában az év folyamán egyszer - leginkább mindenszentek napján - vagy a baleset évfordulóján felkeresi, feldíszíti s rendbe teszi ezeket a helyeket. Sokszor több száz kilométeres távolságra is képesek elutazni, fiatal elhunyt esetében különösen. Halottak napján és környékén este nagyon sok helyen jelzik az égő mécsesek a tragédiák helyszínét. Ebben az időszakban jelennek meg legnagyobb mennyiségben és a legtöbb helyen a friss virágok (vágottak és cserepesek egyaránt), koszorúk és kisebb tárgyak is, s gyakran látni halálhelyjelek mellett álldogáló embereket. Az idő múlásával, néhány év elteltével e jelek többsége esetében a látogatások a gyász s a fájdalom enyhülésével párhuzamosan fokozatosan ritkulnak, majd legtöbbször végleg elmaradnak. Hogy egy halálhelyjel meddig marad a helyén, nagyon sok mindentől függ. Amennyiben látogatják a helyet, egy fakereszt is sokáig a helyén maradhat, de a fából készültjei is eltűnhet 1-2 éven belül. Sok helyet évente rendszeresen látogatnak, kicserélik a koszorúkat, művirágokat, s gyakran friss virágot is visznek. A hozzátartozók és barátok lakhelyéhez közel eső halálhelyj eleknél gyakrabban látunk változásokat, s mécsesek is többször világítanak mellettük. Megfigyeltem, hogy több állandó, tartósabb anyagból készült halálhelyjelet nem látogatnak már. Ilyen például az az emlékkő, amelyet még az 1970-es évek első felében állítottak a szülők 22 éves fiuk balesetének helyszínén, Rozsnyón, a péküzemnél elhaladó főútvonal mellett. Az itt elhunyt magyarországi fiatalember egyike volt azoknak a magyarországi vendégmunkásoknak, akik az említett péküzem építésében részt vettek. Az emlékkövet már lassan 20 éve nem látogatják, beborítja a sokéves száraz fű, az arra haladó gépkocsikból szinte nem is látható. A Komáromból Érsekújvár felé vezető út jobb
