L. Juhász Ilona: A harmincnégyes kőnél… Haláljelek és halálhelyek az utak mentén (Somorja-Komárom, 2013)
3. Halálhelyjelek Szlovákiában - különös tekintettel Dél-Szlovákia közútjaira
108 Halálhelyjelek Szlovákiában - különös tekintettel Dél-Szlovákia közútjaira Boldogok voltak, felszabadultak. És milyen is legyen egy ifjú pér, amely órákkal korábban mondta ki a boldogító igent. Virágh Csaba és Fóbián Júlia a megyercsi református templomban holtomiglan-holtodiglanra tett esküt. És talán csendben, magukban arra, hogy az asszonnyá vált lány szíve alatt hordott parányi kis lényt már együtt nevelik fel boldogságban, békességben. Nagy terveik voltak, s úgy tűnt, semmi sem állhat azok megvalósításának útjába, hiszen szorgalmuk, munkabírásuk közismert volt. A dunaradványi illetőségű Csaba az egyik őrző-védő szolgálat biztonsági embereként volt alkalmazásban, a megyercsi Júlia pedig egy komáromi bárban dolgozott szakácsnőként. A lakodalom a keszegfaIvai szövetkezet nagytermében zajlott, mindenki vidáman, felszabadultan szórakozott. Reggel, amikor minden elcsendesedett, a fiatalok a nemesócsal szakácsnőt szállították haza, s egyúttal tankoltak is a 100- as Skodába. A rövidebb utat választva, Sturva felé haladtak, amikor — nagy valószínűséggel — a volánnál ülő Csaba elszundított. Mintegy 60-70 kilométeres sebességgel tértek át az út másik oldalára, ahol az egyik családi ház feljárójának csapódtak. Az ütközés következtében nagy valószínűséggel a fiatalok azonnal belehaltak súlyos sérüléseikbe. A tragédiát fokozta, hogy a kocsi, amelynek eleje a felismerhetetlenségig összezúzódott, a kiömlő üzemanyagtól azonnal belobbant és a fiatalok holtteste elégett. Ä család a fiatalok testét hamvaszttatja és poraikat közös urnában helyezik el. A baleset híre a Komáromban megjelenő regionális hetilapban (Dunatáj 2003/35. sz., 2. p.)
