Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)
Magyar anyanyelvi nevelés
Magyar anyanyelvi nevelés osztályban nem akadt egyetlen tanuló, aki meg tudta volna mondani. A nyolcadikosok gyengébb csoportjában hasonló volt az eredmény. Pedig a gyengébb csoport a fontos, mert a jobb tanulók mennek tovább gimnáziumba, de a közepesnél rosszabbak szakközépiskolába mennek - szlovák szakközépiskolába. Ha most nem tudják, mi magyarul a baterka, a poliklinika vagy a párky, később még kevésbé fogják tudni. Kontráék azt mondták, a magyar standardnyelvet csak azért kell megtanulni, hogy az ember érvényesülhessen. Pedagógusként azt akarom, hogy minden tanítványom érvényesüljön. S ha egyszer valamelyik orvos vagy kutató lesz, és Budapesten tart előadást, ne suksüköljön, mert akkor arra fognak figyelni a hallgatói, és nem arra, hogy milyen okosakat mond. Kontra Miklós szerint téved, aki elhiszi, hogy általános iskolában még lehet változtatni azon, hogy a gyerek később nyelvcserélő lesz. Be se tenném a lábam az iskolába, ha Kontrának ezt a kijelentését komolyan venném. Azért küzdünk, azért tanítunk, hogy a gyerekek magyarok maradjanak." Ez a szöveg egyebek mellett azt tudatja, hogy Szilágyi N. Sándor Magyarországon él, s velem együtt talán ő is el akarta tántorítani az ifjú felvidéki magyartanárt attól, hogy azon fáradozzon, hogy megtartsa magyarnak a diákjait. Szó ami szó, ha hallgatóink között számosán voltak, akik ilyesmit tanultak tőlünk, akkor szándékaink ellenére is elég sok kárt okoztunk. (Azt azonban nem tudom, hogy az interjúalany tényleg magyarországinak könyvelte-e el Szilágyi N. Sándort, vagy a szövegformálásban a riporternek is volt érdeme.) Azt se könyvelheti el sikernek senki a hozzáértő magyar nyelvészek és nyelvpedagógusok között, amit Csicsay Károly és Gubíkné Harmati Mária „Új érettségi vizsga. Magyar nyelv és irodalom. Monitor-feladatlapok” (2004: 47) című kiadványában talál: „A nemrég kiadott új Magyar értelmező szótárba sok olyan szót soroltak, amelyek a határon túli magyarok szóhasználatában találhatók csak meg. A kirekesztettség érzését tompítandó került bele sok ilyen kifejezés. Sajnos, a szerkesztők olyan szavakat is ide soroltak, amelyek nem a kisebbségben élő magyarok sajátos magyar kifejezései, hanem a többségi nemzettől átvett idegen szavak magyar toldalékokkal ellátott változatai. Szlovákiai magyar vonatkozásban így került be a preukáž (igazolvány), horcsica (mustár), tyepi (melegítő, tréningruha), szanitka (mentőautó), lanovka (függővasút, drótkötélpálya) és még sok más szlovák kifejezés. Ha ezt a jelenséget, amelyet nevezhetünk kényelmes szókölcsönzésnek, de akár lopásnak is, elnézzük, akkor ne csodálkozzunk, ha pár év múlva egyveleg nyelveken fogunk beszélni, és nem mindig értjük meg egymást. Minden 62
